Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Néprajz - M. Kozár Mária: A magyarországi szlovének asszimilációja a történelem folyamán

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) A III. században a barbár népek támadásai egyre gyakoribbá váltak, a Római Birodalom kezdett hanyatlani, gyengülni. Római halomsírokat tártak fel Felsőszölnök közvetlen közelében: a „Pasnik" dűlőben Cepinci határában; a „Socina graba" és a „Gosposko" dűlőben Dolenci határában; a „Na ogradaj" dűlőben Boreca határában, valamint a „Trenk" dűlőben Zenavlje határában. A rómaiak idejében a vidéket a helybeli lakosok sűrűn lakták. A Goricko dombvidéken (melyen Felsőszölnök is elterül), a halomsírok a völgykatlanokban, a dombok lábánál és lankáin találhatók. A Murántúlon a régészeti kutatások eddig tíz római kori települést tártak fel. A halomsírokban különböző hamvasztásos temetkezés nyomai találhatók meg. A leletek többsége helyben - az I. századtól a III. század elejéig tartó időszakban - készült kerámia edény (SAVEL 1991: 14, 19, 75). A Rába és a Mura között, a történeti Vas és Zala megye területén élő szlovének letelepedésének körülményeiről a legutóbbi időkig csak történeti forrásokból értesülhettünk. Az 1999 és 2003 között a szlovén autópálya-építkezést megelőző régészeti kutatások során Muraszombat környékén régészeti leleteket is találtak a VI. századból, melyek bizonyítják, hogy itt szláv nép élt abban az időben (GUSTIN 2003: 85-89). A régészeti kutatások tehát alátámasztják a történeti források adatait, melyek szerint a mai Vas megyei szlovének elődei - a Rába és a Dráva közötti vidéken — a VI. század második felében az avarokkal együtt telepedtek le. A VIII. században ez a vidék a frankok uralma alá került, akik az avarokat elűzték, és a IX. században Karantániából az ő helyükre is szlovéneket telepítettek. A század második felében Pribina (847-861) és Kocel (861-874) alsó-pannóniai szláv fejedelmek alattvalói voltak. Kocel kérésére II. Adorján pápa 869-ben Metód hittérítőt nevezte ki a pannóniai szlávok érsekévé. Kocel személyesen is járt a szlovéneknél: „Pribina fia Kocel is jó, gondoskodó ura volt az itteni szlovéneknek ... a Rába és a Mura közt lakó szlovénekhez eljárt télen vadászni. Itt még sok pogány volt, több feleséggel, ezért nem vették fel a kereszténységet. Ezeket szép szóval térítette a keresztény hitre. Akik pedig már előbb katolikusok lettek, azokat megdicsérte, bátorította és megerősítette hitükben ..." (Kosic 1992: 149-176). Ebből a korból őrizte meg a szájhagyomány a „mrski" (gyűlöletes, utálatos) szót a felsőszölnöki szlovén nyelvjárásban, melyet az idősebb generáció a mai napig használ. A szó a legrégibb szlovén, ún. II. Freisingi nyelvemlékben (IX. század) szerepel: „Ha ősünk nem esett volna bűnbe, akkor örökké élt volna ... Azért vessük el ezeket a gyűlöletes ördögi cselekedeteket éspedig: a bálványimádást, felebarátaink rágalmazását, a lopást, a gyilkolást, a paráználkodást, az eskü megszegését..." A bűnről és bűnhődésről szóló prédikációt valószínűleg a Karantániából a IX. században Alsó-Pannóniába települt szlovének hozták magukkal, s Metód és tanítványai is használták. A vasi szlovének elődei a Metód-tanítványok prédikációjából ismerték meg, s adták tovább, őrizték meg a mai napig ezt a több mint ezer éves szót a „grdi mrski" (ronda utálatos) állandó szóösszetételben. A magyarországi szlovének (szlávok) asszimilációja már a letelepedést követően megkezdődött, amikor a magyarok a Kárpát-medencébe érkeztek. Az alsó-pannóniai 255