Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - In memoriam Tóth István (1944–2006)

In memóriám hasznom van énnekem abból, ha kutyád csak holt lelkemre ugat? Bellicus

: Jaj, fösvény szíriai, néked a pénz szava szent csak. Lelked a bugyrodba dugod, istent ott keresel! Faustinianus

: Nem jó háborúságot szítani itt most, szentély s isten előtt. Mercuriust itt is amott is nagynak mondják s tisztelik is. Tőle messzi a harc, messzi a jajszó, a béke istene ő s a gazdagodásé. Bellicus

: Bölcsen szólsz főpap, nagytudományú uram. De van, lásd, van mit nem tudsz. Gyermek voltál még, karján hordott a dajkád, én még meg se születtem abban a vésszel telt évben. Az isteni császár, Marcus, a bölcs, túl az Ister kék habjain ölte a germánt. Hadba vonultak a pannon katonák, köztük e város ifjai is. Ott fent az északi tájon, hol Boreas fuj a hegyekből, elapadtak az égben a vízvezeték csövei. Hat napja nem ivott már a sereg, lehanyatlott a kardjuk, s az erdő körülöttük megtelt germán hujjogatással. Ekkor szent iratok tanítója, Isis szolgája, Harnufisz, égre emelte kezét. Himnuszt himnusz után mondott, hívta az istent, azt, ki megadja a cseppet. S Isis, az Úrnő meghallgatta a himnuszt. Messze Egyiptom földjéről küldte a jó hírt. Hírnöke Hermész volt - a te szavad szerint (Daphnusra mutat), s Gad, ha te úgy akarod (Faladusra int). Mercuriusnak mondanád te nagyuram, bölcs latin szóddal (Faustinianus előtt bókol), de mi, tar fejű avatottak jól tudjuk, ő (mutat a kutya felé) szállt fent a levegőégben, s hívó szavaira a felhők önteni kezdték mind az esőt! Ittak a rómaiak! Pajzsba, sisakba gyűjtötték be a mennyei áldást. Felfrissült testtel mentek a harcba, s leverték az ellent. Marcus, a bölcs, nagy diadalt aratott. Faustinianus

: Úgy van, uram, Isis tar fejű papja. Magam is láttam, bár még gyermek voltam az évben, a díszmenete, mely otthonomon át ment a Világ Közepére. S jól emlékszem a papra, kit te névről is ismersz. Tar koponyáját bearanyozták, szent jeleket vittek lanton játszó leányok előtte, s úgy van, igaz, volt ott egy kutya is! Szőre arany volt, trónszerű széken vitték őt a savariai papok! Bellicus

: Egyik apám volt! Itt szolgálta Isist, s Rómába kísérte a császárt. (Távolról fokozatosan erősödő zene hallatszik, egyre erősödő karének) Hírnök (helyéről felállva, lassú táncos léptekkel középre megy, arany pálcáját magasra emelve): Csendet urak! Szép és bölcs szavatok hallgasson el immár! Más zene szól itt. Násznép közelít, kezdődik az ünnep! Mercurius fogja kezét a fiúnak, és ő vezeti, ha találni nem pénzt, de szép lányt akar ő ma magának. О az éjek ura, övé a nászéj, ővele jön kedve csókra a lánynak. (Bevonul a nászmenet. Elöl Antonius Peculiaris, római lovag, vámbérlő. Piros szegélyes 50