Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Mikroszkópos anyagvizsgálatok jelentősége egy késő római tűkarc-díszes pohár esetében

Siklósi Gyula: A körmendi Bástya utca-Bem József utca-Kölcsey Ferenc utca közötti terület beépítésének története délnyugati sarka mellett (HAJMÁSI 1994: 185). A középkori erődítéseken kívül eső telekhatárok pedig a város árkainak helyén kialakított kerteket ábrázolták. Egy 1817-ben kelt forrásból tudjuk, hogy ekkor az árokban „11 kis kert"-et alakítottak ki. 11 évvel Harangozó rajzának elkészülte után, 1857-ben már állt a Bástya utca 13. és 15. számú ház, a maitól némileg eltérő alaprajzi formában. Átépült Ag János háza is, mely ekkor nyerte el mai alaprajzi elrendezését. A sörfőzde és az egykori kastély területén a XIX. század végén Római Katolikus Elemi Leányiskola, majd 1946tól a Körmendi Államilag Segélyezett Kölcsey Ferenc Gimnázium kapott helyet (PINTÉR 2002: 15). A közadakozásból (eklektikus stílusban) 1896-ban épített (és az 1900-ban illetve az 1930-ban készített térképeken megnevezett illetve megjelenített) egykori Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leányiskola épületében ma a Kölcsey Ferenc Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény kapott otthont. A XX. századi városalaprajzok már az iskola mai alaprajzi elrendezését mutatják és fokozatosan kialakul környezetének a maival megegyező beépítése. 2004-ben lebontották a Bem József utca 3. számú házat s a munkálatok régészeti megfigyelésekre adtak alkalmat. A lebontott ház falából 29,2x13,5x6,8 centiméteres, bemélyített „R" monogramos téglákat gyűjtöttünk, melyek Rechnizer Mór körmendi téglagyárában készültek. Mivel a Rechnizer-téglagyár 1880-1963 között működött (BSLM Visszaemlékezések), lebontott házunkat is a századfordulón építhették. A ház kelet felé húzódó félig lebontott és visszatemetett pincéjének falából kb. 29x14,6x6,1 centiméteres, a tégla felszínéből kiemelkedő „KV" [Körmend Város] monogramos téglákat találtunk. Ilyen téglákat az Alsó Hosszú keleti részén 1618-1857 között üzemelő „Körmend Mező Város téglakemenczéjé"-ben égettek, melyet egy 1840-ben kelt forrás nevezett így s az 1857-es kataszteri térkép jelenített meg „Körmend Gemeinde" felirattal. A téglaégető működési ideje alatt, valószínűleg a XVIII-XIX. század fordulóján építhették a mára visszatemetett pincét. Ez a ház állhatott 1846-ban e helyütt, mint azt Harangozó János térképén láthattuk. A pincében és az udvaron ásott három árokban felmérhettük az itt hozzávetőleg 15-17 méter széles, a mai utca szintjétől 3,6 méter mély egykori vizesárok részletét. A 2. és 3. számú árkaink területén 10, az 1. számú árokban 12 méter szélességű vizesárok részletet sikerült felmérnünk. Röpke régészeti megfigyeléseink, mint láttuk, számos fontos eredményt hoztak: rögzítettük a város vizesárkának nyomvonalát a mai Bástya utca-Bem József utca sarkán, meghatároztuk az északnyugati olaszbástya helyét, alaprajzát, a város északnyugati sarkán a sáncok nyomvonalát. Valószínűsítettük a Gorica torony helyét és meghatároztuk a környező XVIII-XIX. századi épületek építéstörténetét. Eredményeink talán használható építőkockák lesznek Körmend építéstörténetének megismeréséhez. 272