Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Néprajz - M. Kozár Mária: A magyarországi szlovének asszimilációja a történelem folyamán

M. Kozár Mária: A magyarországi szlovének asszimilációja a történelem folyamán Az első világháború leállította a tengerentúlra irányuló migrációt, majd 1920 után újabb fellendülés következett be, de módosultak az útirányok. Előtte főként az Amerikai Egyesült Államokba, utána Kanadába, Dél-Amerikába (Argentína, Uruguay, Brazília) indultak szerencsét próbálni a Vas megyeiek. Erről az útlevélkérelmek is tanúskodnak: „Vőlegényemmel, a jelenleg Argentínában tartózkodó..,, itthonléte alatt benső szerelmi viszonyt folytattam, amely viszonynak Apátistvánfalván született ... nevű törvénytelen fiam személyében gyümölcse is lett. Minthogy vőlegényem szülei házasságunkat ellenezték, ez kivándorolt Argentínába, hogy ott megélhetést keresve az én és gyermekem jövőjét biztosítsa. Vőlegényem erkölcsi kötelezettségéről a messze távolban sem feledkezett meg. Eddigelé állandó támogatásban részesített, most pedig részemre hajójegyet küldött azon óhaja kíséretében, hogy viszonyunkat az új hazában törvényesíthesse és ezáltal úgy az én, mint gyermekem becsületét megmenthesse. Vőlegényem hívó szavának szívesen teszek eleget, annál is inkább, mert mint már említettem, jövőmről és gyermekem becsületéről van szó ..." „Tizenhárom esztendeig voltam Amerikában. Szüleim látogatására hazajöttem 1920. évben. Tekintve, hogy Amerikában jó keresetem volt s megélhetésem ott biztosítva volt, azon szándékkal jöttem haza, hogy újból visszamegyek, hogy jó keresetemtől el ne essek. Hazaérkezésem után azonban Észak-Amerikába a kivándorlás megszigoríttatott, minek folytán mai napig sem tudtam nővéremhez, kivel azelőtt is együtt voltam, visszamenni. Tekintve, hogy itt megélhetésem egyáltalán biztosítva nincsen, s ott jövőmet meg tudom alapozni, kérem Nagyméltóságú Minisztériumot, kegyeskedjék ÉszakAmerikába szóló útlevelem kiállítását engedélyezni." „Alulírott egy 28 éves napszámossorban élő hajadon vagyok. Szegénységem folytán férjhez menésre kilátásom nincs, jövőm ide haza a rossz kereseti viszonyok miatt teljesen kilátástalan, úgy elhatároztam magamat, hogy kivándorlók Brazíliába ottan élő bátyámhoz, ki részemre hajójegyet küldött és az ide csatolt, itthon élő bátyámhoz intézett levelében arról biztosít, hogy ott számomra kész munkaalkalom és megélhetés vár." „Szüleim még gyermekkoromban korán elhaltak, minden vagyon hátrahagyása nélkül. Összes hozzátartozóim mind Észak-Amerikában vannak. Munkahiány folytán nem tudom magamat fenntartani s kénytelen vagyok egyik távolabbi rokonomnál csak az élelemért és ruháért tartózkodni. Amerikában tartózkodó nagybátyám, a ki már amerikai állampolgár, részemre Amerikában szép keresetet biztosított, melyből magamat tisztességesen fenntartanám, s ha nem is volna keresetem, nagybátyám oly vagyonos, hogy ő kereset hiányában is el bir tartani." „...úgy a férjem, mint gyermekeim már Amerikában vannak, sőt amerikai állampolgárságot is szereztek, s ennek alapján a washingtoni illetékes hatóságtól kedvezményes vízumra engedélyt szereztek. Egyedül magam itt megélni képtelen vagyok, s két háztartást vezetni nem birunk, mert gyermekeim ott annyit nem bírnak keresni."

16 16. VaML VML Vas vármegye alispánjának iratai. Az útlevélkiállító hatóság iratai. 1926, 1928. 264