Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) Rézkor (2. lista és 14. ábra) Összesen 46 lelőhelyről rendelkezünk információval, ami a terület sűrűbb megszállását jelenti az előző időszakhoz képest. Ezek megoszlása: pontosabb kulturális besorolás nélküli 6 lelőhely. A kora rézkori késő lengyeli (Lengyel III.) jelenlétet mindössze 1 Vas megyei adat (Jánosháza) igazolja, amit azonban mi a szakma precízebb feldolgozási módszereiből levezethetőnek

2 tartunk. Ugyanitt a késő rézkori Pécel-badeni

3 kultúra jelképes sírja is feltárásra került. A középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra jelenlétét 19 helyen figyelték meg, s e lelőhelyek egyikén a Pécel-badeni kultúra is megtelepedett. A késő rézkori Pécel-badeni kultúra megtelepedésére 22 helyről van adatunk. A lelőhelyek topográfiai megoszlása a gógánfai és az Adorjánháza-Külsővat-Mersevát Marcal-átkelő (csoportosulás) továbbra is hangsúlyos szerepét igazolják. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Marcal-medence a korszak népességének törzsterületéhez tartozott és mind a dél-észak irányú (közlekedő folyosó), mind a kelet-nyugati irányú mozgásban (gázlók) szerepet játszott. Ez a paraszti állattenyésztő-földműves, ugyanakkor a réz feldolgozását ismerő gazdálkodás komoly hatást gyakorolt a környezetre — különösen a megelőző korszakhoz képest. Mezőlak határából egyébként a mai napig nem ismerünk ilyen korú lelőhelyet. Kora és középső bronzkor (3. lista és 15. ábra) Összesen 22 lelőhelyről ismerjük a korszak emlékeit. Közelebbről nem meghatározott, azaz kulturálisan nem besorolt 4 hely anyaga. A kora bronzkori makói (korábban zóki) kultúra jelenléte mindössze 2 ponton került meghatározásra. Az ún. álzsinórdíszes kultúrát 1 előfordulás, a kisapostagi kultúrát 7 lelőhely képviseli. Utóbbi a középső bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájával együtt pedig - gyűjtésünk szerint - 1 esetben fordul elő. A dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája önállóan 2 esetben került megfigyelésre. A halomsíros kultúra leletei 5 helyen fordulnak elő. A kutatás jelenlegi állása, azaz az ismert lelőhelyek tanúsága szerint ebben az időszakban a terület elég gyéren lehetett csak lakott. Valószínűnek tűnik, hogy a kisapostagi és a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája sem szállta meg a medencét 2. A lengyeli kultúra mai felosztása (I—

III.) a Veszprém megyei topográfiai kötetek készítésekor még nem volt ismert. 3. A hazai tudománytörténet miatt fontosnak tartom az eredeti (péceli) elnevezés megtartását, már csak azért is, mert ez az elsőbbség európai kitekintésben is igaz. Nem feltétlenül kell átvennünk és elfogadnunk bármely tudományos nacionalizmusokat vagy „nemtudomkaságokat". Tehát egyetértek Makkay János (2003: 27-28, 48) ilyen irányú gondolataival. 181