Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)
Régészet - Ilon Gábor–Tóth Gábor: A Szombathely–zanati a késő bronzkor-kora vaskor átmenetének idejére keltezhető temetkezések és embertani feldolgozásuk
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) csak szórványosan előforduló hamvasztásos temetkezés egyre általánosabbá vált. Ez a fajta temetkezési rítus a vaskor idején szintén gyakori. Ezért e korok embertani képéről, a kisszámú és gyakran rossz megtartású embertani anyag miatt kevés az információ (ZOFFMANN 1992). A leletek alapján az azonban egyértelműen megállapítható, hogy a vaskori betelepülő népességek a bronzkor rendkívül változatos, heterogén népességeire rátelepültek, nem pusztították ki őket (KŐVÁRI-SZATHMÁRY 2001). A Kárpát-medence bronzkori (ZOFFMANN 1994) és vaskori (ZOFFMANN 1995) embertani leleteinek taxonómiai és metrikus vizsgálatát Zoffmann Zsuzsanna végezte el. Elsősorban a saját vizsgálati eredményei alapján készítette el a Kárpát-medence neolitikumtól, a vaskor végéig tartó időszakának embertani sajátosságaival foglalkozó összefoglaló tanulmányait is (ZOFFMANN 1997, 1999, 2000). Az urnasíros kultúra emberéről, a neszmélyi hamvasztásos maradványok alapján, Nemeskéri János közölt alapadatok nélküli demográfiai tanulmányt (NEMESKÉRI 1961). Érdekes eredményt jelentenek történeti csontanyag összehasonlító elemzése alapján a termetértékekre vonatkozó megállapítások (SZATHMÁRY 1978; ERY 1998), és az adott korra vonatkozó paleoszerológiai vizsgálatok (LENGYEL 1975). EREDMÉNYEK Az embertani vizsgálati anyag törmelékszerű összlet, 28 sír anyagát jelenti. Az egyes, kiiszapolt csontmaradványok sírónkénti átlagos tömege 159,5 gramm (min.: 0,5 gramm, max.: 1109 gramm, SD: 47,3). A sírleletek 80 százalékának tömege 200 gramm alatti. A csontmaradványok színe döntően krétafehér és szürkésfehér. Csengésük általában tompa hangzású és porcelán csengésű, ritkábban fémes hangzású. Általában jól kiégett (kalcinált), illetve krétaszerűen kiégett maradványokról van szó, amelyek fragmentaitsága döntően az igen apró szilánkok (5 mm alatt), valamint az apró töredékek (5-10 mm) mérettartományba esnek. A közepes nagyságú töredékek (11-50 mm) száma kisebb, az ennél nagyobb töredékek száma elenyésző. A csontok törése darabos, ritkábban szilánkos. Hasadásuk általában hosszanti, ritkábban harántirányú. Repedezettségük döntően ívelt, néha kagylós és virágszerű. A deformákság nem jellemző. Ezek a jellemzők tökéletes hamvasztásra utalnak. A nemi hovatartozás eldöntésére leginkább alkalmasnak bizonyult a combcsont diafízisének és fejének vizsgálata. Az életkor becslése egyes vázcsont és koponyacsont méretek és reliefek, a koponyacsont vastagsága és szerkezete, a varratok nyitottsága, a csontok általános képe, a juvenisek zártsága, a fogak és foggyökerek képe alapján vált lehetővé. A nemi és életkori becslés eredményeit az 1. táblázat tartalmazza. Az alacsony reprezentációs értékek (és az egyes gyermeksírok) miatt a nemi hovatartozás esetében látható, hogy a vizsgálat csupán 5 esetben hozott eredményt. Az életkorra vonatkozóan, igaz tág életkori intervallumok megadásával, már több eredményt kapunk. A nemi és 139
