Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Ilon Gábor–Tóth Gábor: A Szombathely–zanati a késő bronzkor-kora vaskor átmenetének idejére keltezhető temetkezések és embertani feldolgozásuk

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) Ha a kalcinátumok helyzetét vizsgáljuk a sírgödörben, akkor három alapesetet írhatunk le 18 sírmegfigyelésre szorítkozva. I: szórt hamvak 1 alkalommal (21. sír), II: hamvak az urnában illetve urnaként használt edényben és környékén 5 alkalommal (4, 6, 10, 28, 31. sír), III. hamvak az urnában illetve urnaként használt edényben 12 esetben (5, 11, 14-15, 17, 23-25, 27, 30, 32-33. sír). Az I. változat szerintünk csak egy sírmaradvány alsó szintje. Az emberi maradványokat tartalmazó, a sírgödörbe állított hamwedreket eredetileg általában tállal fedhették le. Ezt a 18. és 32. sírok szituációja bizonyítja. Hogy ezt még több esetben nem tudtuk megfigyelni, azt az évszázados földművelésnek köszönhető bolygatással magyarázzuk. A sírok rítusa a korban egyébként nagy területen standardizált: a hamvakat az urnába vagy ritkábban a gödör egy részére koncentrálták és azonos típusú tárgyakat helyeztek be. Ld. a Dunakanyarban, a Salzburgi-medencében és Niederösterreichben (KALICZ-SCHREIBER 1991: Abb. 2-8, MOOSLEITNER 1996: 316, Abb. 3, NEUGEBAUER 1996: 382., Abb. 4-5). Figyelemre méltó, hogy az urnát nem, de urnaként használt más edényeket (3133. sír) tartalmazó sírok a temető— jelenleg ismert - keleti perifériáján helyezkedtek el. Ráadásul a temetkezések között egyedülálló, hogy a 31. sír edényét lefordították. Az utóbbi megoldás arra a széles körben elterjedt ős- (MAKKAY 1963) és középkorban (SÁGI 1967: 59-60) is megfigyelt jelenségre utal, amely talán az eltemetett hasra fektetése korhasztásos változatának (TETTAMANTI 1975: 101) megfelelőjeként a halott visszajárasát akadályozta meg. Tárgyakat az alábbi sírokban helyeztek edénybe, a hamvak közé: 4. sír (vas tárgyak), 32. sír (bronz tárgyak). A hamvakat tartalmazó edényen kívülre helyezték a tárgyakat a következő sírok esetében: 6. sír (bronz tárgyak), 23. sír (bronz tárgyak), 24. sír (bronz tárgy), 29. sír (bronz tárgy) és 31. sír (bronz tárgyak). A kalcinátumokat tartalmazó urna és a hamvakat nem tartalmazó edények viszonya az alábbiak szerint írható le. A 4. sírban: körülötte 4 db edény (3 db tál), a 6. sírban: tőle délre 2 db behúzott peremű tál, a 23. sírban: az urna vallanak déli oldalán volt a tál, a 24. sírban: az urna délnyugati oldalán füles korsó, a 25. sírban: déli oldalán egy tál, a 28. sírban: déli oldalán tál töredékei, a 29. sírban a gömbszelet alakú tál közvetlenül az urnák mellett, azoktól keletre volt. Vajon, ha az urnától délre helyezték el a kísérő edényt - férfi temetkezésére következtethetünk? E hipotézist a 6. sír régészeti nemmeghatározása (borotva) és a 28. sír antropológiai meghatározása alapján bátorkodunk felvetni. Ezek a hamvakat nem tartalmazó álló, vagy eldőlt, a föld súlyától többnyire összeroppant edénymellékletek - véleményünk szerint valószínűleg italáldozatot tartalmazhattak. A hamvasztás - sajnálatunkra - meglehetősen tökéletesre sikeredett, azaz a feltárt csontmaradványok meglehetősen aprók. Ezt - a kísérletek (SZABÓ 2004: 452 és 21. kép) tanúsága szerint - úgy érhették el, hogy a még izzó csontokra folyadékot (víz, vagy bor) öntöttek, amelyek ennek hatására szétrobbantak. A máglya égését gyorsíthatták az áldozatként felhasznált (ford. Devecseri G. Iliász XXIII. 151-176) állattetemek is, ahogy azt a 3. és 4. sírból felgyújtott kakinak állatcsontok sejtetik. 137