Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)
Régészet - Fekete Mária: Néhány gondolat a neolitikus, ún. steatopyg idolok ürügyén
Fekete Mária: Néhány gondolat a neolitikus, ún. steatopyg idolok ürügyén Az idolplasztikából rekonstruált rítust a vegetációs ritmusnak megfelelően évenként legalább egyszer megismételték. A szobrocskák - ha a hésiodosi megfogalmazást használjuk - a titánok, vagyis a természet erőinek (vallástörténeti szakkifejezéssel: numina) megszemélyesítői közé sorolhatók, és - mint ahogy ez a megfogalmazásukból, kivitelezésükből is jól látszik - mindkét nemet képviselik. Az előttünk még teljesen ismeretlen rítus feltételezett cselekménysorozatához részekből összeállítottan^ készítették el (Röszke-Lúdvár, Tápé-Lebő, Sé-Malomi-dűlő, Sormás-Török földek és Mántai dűlő, Hódmezővásárhely-Gorzsa, Vinca-Bjelo Brdo, Supska-Stublina stb.), majd a vegetáció erőinek befolyásolására feldarabolták, 16 szétszórták, gödörbe vetették, eltemették. Ily módon tehát a gödörbe vetett idolok a majdan kialakuló istenvilág azon előképei, akik halálukkal és újjászületésükkel az élet és étel reményét és folyamatosságát biztosították az emberek számára. Vagyis ekkor a meghaló és feltámadó istenek elkövetkező hosszú sorának legelején járunk. Ezeket az ősi balkáni és Kárpát-medencei szokásokat, ill. naptári ünnepeket a görögök sokkal későbbi időkig - egész Hellász területén (!) - megőrizték. Az aratás végén ugyanis, a kimerült föld erejének visszaadására, kosarakban kígyó és phalloszalakú kalácsokat hordoztak a nők, ill. ezeket a „titkos" 17 tárgyakat a földbe, az ún. megaronokha rejtették, és ugyanoda élő kismalacokat és fenyőágakat is dugtak - a földanyának, Demeternek 18 - áldozatul. Ezen adományok szétoszlott maradványait négy hónappal később, 19 egy őszi ünnep során a „merítő asszonyok" hozták fel az adytonhói és Démétér oltárán elégették. Ennek egy részét minden hívő magához vehetette, majd ezt a hamut - a következő évi bőséges termés biztosítása érdekében - a saját vetőmagjához keverte. 20 15. E tényt Trogmayer Ottó 1968-ban már megfigyelte és leírta a Röszke-lúdvári idollal kapcsolatban. 16. Ilyen darabolt szobrocskák a Jordán folyó völgyéből is előkerültek, pl. Munhata lelőhelyen. 17. Ez az arrhéphoria, vagy arrhétophoria „a ki nem mondható dolgok hordozása". 18. Ez a szertartás a Skirophorion hónapban, - kb. június végén, azaz „Péter-Pálkor" - megtartott Skira (=napernyők) ünnep része. A görögök az örökzöld fenyőágnak is termékenység fokozó erőt tulajdonítottak. 19. Az elhelyezett tárgyak neve thesmos, a róla elnevezett ünnepé - október végén - a Thesmophoria. Lukianos De meretrice, II. 1,10. scholionjában olvashatjuk: „Eubuleus tiszteletére malacokat dobnak Démétér szent szakadékaiba. Ezeknek feloszlott maradványait az antlétridknak nevezett nők hozzák fel, miután három napon keresztül tisztán éltek, leszállnak az adytonba., és felhozott dolgokat az oltárokra helyezik. Erről azt gondolják, hogy ha valaki vesz belőle és a vetésre szórja, bő termése lesz. Azt mondják, hogy kígyók is vannak az üregekben, amelyek a ledobott dolgokból sokat megesznek. Ezért zajt csapnak, mikor merítenek az asszonyok, majd bizonyos figurákat [!] tesznek le, hogy a kígyók visszatérjenek, ezeket ugyanis az adyton őreinek tartják. Ezt arrétophoriá-пак is nevezik, s mindez a termés bősége és az emberi szaporulat érdekében történik. Felhoznak más titkos dolgokat is, kígyót és férfi nemiszerveket utánzó kalácsokat, fenyőágakat is hordoznak a növény termékenysége miatt." (Sarkady J. fordítása). 20. A görögök ekkor, - vagyis október hónapban - vetették el a következő évi gabonát. Cf. még az itt emlegetett szokásokat „Az ún. steatopyg idolplasztika" c, fentebbi fejezet utolsó bekezdésével is. 116
