Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)
Régészet - Fekete Mária: Néhány gondolat a neolitikus, ún. steatopyg idolok ürügyén
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) A steatopyg idolokat a kutatás általában női szobrocskáknak határozza meg és istennőknek (?) véli. (Előfordul azonban a „körte alakú", a „lovaglónadrágos", ill. a „phallikus idolok" megjelölés is.) Ezek a kisméretű, elnagyoltan megfogalmazott térplasztikák azonban más tartalmat és funkciót sejtetnek. Az idolok végletekig leegyszerűsített formája azt a valószínűsíthető jelentést sugallja, hogy ezek együtt jelölik a duális világ férfi és női pólusát. E szobrok együtt gyneko-phallikus jellegűek, vagyis egyszerre nőábrázolások és férfi nemiszerv-ábrázolások is. 6 Bizonyos szertartások keretében végrehajtott kozmogóniai jelképezhettek; Enúma elis, vagy Theogónia-szerú teremtésmítoszok elbeszélését ábrázolhatták. Talán az új földek feltörését, falualapítást, házépítést, vetést, aratást. Valószínűleg a termékenység erejét, annak mindkét pólusát biztosították ezekkel az idolokkal, ill. a velük és általuk végzett szertartásokkal. Egy aktív növénynemesítő és -termesztő, földművelő és állattenyésztő népről ugyanis lehetetlen elképzelni, hogy nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy a szaporodáshoz - így a föld termékenységének biztosításához is - mindkét nem szükséges. Talán itt említhetjük meg azokat az idolokat is, amelyek egyértelműen hermaphroditát ábrázolnak. Ilyen értelmezési lehetőség a későbbi, már trónuson ülő „isteni személyek" között is előfordul. Esetleg az ikerszobrocskák (pl. Craiova) egy része ilyen szempontból is érdekes lehet. Steatopyg idolok két nagy neolitikus kultúrában, ill. talán pontosabb megfogalmazás, hogy időszakban: a korai Körös-Starcevo és a késői Lengyeli kultúra és körében fordulnak elő. Ezek „rejtélyes" kapcsolatáról, összefüggéseiről (!?) egyelőre más adatunk nincs. 7 A feldarabolt, ún. dema-lípusú lények a rítusok és szertartások cselekményeiben vehettek részt, minden bizonnyal helyettesítő áldozatként. Elsősorban a vetéssel, aratással, vagy temetéssel, újjászületéssel összefüggésben találjuk ezeket a tárgyakat és cselekményeket szerte a világon. Határjárások, szalma-, és kenyérbábuk elégetése, fogyasztása a szántóföldeken, az utolsó kéve „ Öreg"-ként való különtartása és a következő évi vetőmagba keverése, halottak napján a sírra tett kása, vagy kenyér, stb. csak néhány, az indoeurópai népeknél máig élő szokásokból. Rituális ételek, étkezések, a gabona, ill. őrleményének fontossága viszont már a neolitikus régészeti leletanyagból is adatolható. 6. Valószínűleg e termékenységvarázslás jóval későbbi, - a halottkultusszal is összefüggésben lévő - megnyilvánulási formái az etruszk sírok szárnyas (részben madár-alakú) phallosz-ábrázolásai: pl. a Kr. e. V. század eleji tarquiniai, ún. Egér Sírjában. Spivey, N.: Etruscan Art. World of Art. Thames and Hudson. London 1997. 115., 99. kép. Hasonló képet az athéni vörösalakos vázafestészet jelenetei között is találunk, pl. az ún. „Repülő Angyalfestő" amhoráján, in: Míg élők közt leszel. Epigrammák a Görög Antológiából (Szerk.: Szilágyi J. Gy.), Európa Könyvkiadó, Bp. 1980. 189. o., vagy a római kori Pompeji és Herculaneum - láva borította városokban is -: Maulucci Vivolo, F. P.: Pompeji erotikus falfirkák. H.n., é.n., Plurigraf [2002.], passim. Más etnikai és kulturális környezetben - Egyiptomban a férfi princípium megtestesítője a Napkorong (Ré - Harahti - Hórus), ennek szárnyakkal és madárfejjel történő ábrázolása ugyanazt a gondolatot látszik megjeleníteni. 7. Talán a festett edények, az edényfestés gyakorlata lehet még összekötő kapocs. 101