Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Pap Ildikó Katalin: Középkori gazdasági épület Szombathely északi határában

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 Sarvalyon került elő egy épület, amely mind méretben, mind alaprajzban a közel áll az általunk feltárthoz. Ez az épület földfelszíni, 22 m hosszú, oldalai 6 m-esek, torka 4,5 m hosszú, 6 m széles. Belterületén tüzelőhelyet vagy arra utaló nyomot az ásatok nem találtak (HOLL és PARÁDI 1982: 43). Holl Imre és Parádi Nándor az épület kőalapozását találta meg, azonban - hasonlóan a lelőhelyen feltárt többi épülethez (HOLL 1979: 34) - falai valószínűleg boronatechnikával készültek. Erre utal az is, hogy az épület környezetében nagyobb mennyiségű paticsot nem találtak (HOLL és PARÁDI 1982: 43). A sarvalyi épület datálása a XIV—XV. századnál pontosabban nem lehetséges, mert egy olyan gazdasági udvarhoz tartozik, ahol két lakóház állt; a falu legkorábbi periódusához tartozó XIV. századi (HOLL 1979: 33), valamint egy biztosan a XV. században épült ház (HOLL 1979: 45). Holl Imre és Parádi Nándor az épületet a jellegzetes alaprajz, a nagy méret és a válaszfalak hiánya miatt torkos csűrnek'' határozta meg (HOLL és PARÁDI 1982: 43). A csűr illetve pajta a néprajzi terminológia szerint a csépeletlen, szálas gabona tárolására szolgáló nagyméretű gazdasági épület. Ennek középső részében (szérű )"' folyt a cséplés, kétoldalt, az ún. fiókokban vagy pajtafiában raktározták a szálas gabonát és a takarmányt (MNL 1977: 542). Szintén a középső részben tartották a mezőgazdasági- és közlekedési eszközöket (BÁRDOSI 1958: 78; MNL 1977: 543). Az épület kapui akkorák voltak, hogy egy megrakott szekér ki-be járhatott rajtuk (BÁ'l'KY et al. 1943: 233). Ezeknél az épületeknél a gabona és a széna" utólagos száradásának érdekében előnyben részesítették azokat a szerkezeteket, amelyek jó szellőzést biztosítottak. A falak általában tapasztás nélkül készültek, ha a falakat mégis tapasztották, akkor szellőzőnyílásokat építettek be.

12 A T alaprajzú nyakas vagy torkos pajtákat a néprajz a pajták egy olyan változataként tartja számon, amelynél az épület középső részének udvar felé történő meghosszabbításával nagyobb munkateret nyertek (MNL 1977: 543). A pajták voltak a legnagyobb falusi gazdasági épületek, s ezek közül is a torkos pajták voltak különösen nagyok (FlLKP 1993: 104). A torkos pajták megjelenése illetve elterjedése a néprajzi szakirodalom szerint a XIX. század közepe (SKLMECZI KOVÁCS 1971: 435; FlLEP 1993: 104), s elterjedésük okát a kutatók gazdasági fellendülésben látják. A csűr, illetve pajta, mint gazdasági épület a középkori forrásokban jóval korábban megjelent. A németből átvett csűr szó 1409 óta" ismert (BARABÁS és GlLYÉN 1978: 39). A szláv eredetű pajta kifejezés 1363-ban bukkant fel először" (BARABÁS és GlLYÉN 1978: 39), s mai alakjában 1422-ben olvasható elsőként (MNL 1977: 548). Az elnevezések mögött azonban nem feltételezhetjük mai tartalmukat. A középkori gabonatárolásra vonatkozó adatok feldolgozása során (BELÉNYKSY 1956; HOFFMANN 1959

15

) világossá vált, hogy a források által említett elnevezéseket — horreum"

1

, illetve csűr

17 — a korszakban következetlenül használták, így ezek a XIV-XVI. században egyszerre jelenthettek tárolásra szolgáló gazdasági épületet, valamint a körülötte lévő 9. Mivel ugyanazt a gazdasági épületet hozzávetőleg a Tárna vonalától nyugatra pajtának, keletre csűrnek hívják (BARABÁS és GlLYÉN 1987: 39; SKI.MKCZI KOVÁCS 1989: 309), én a továbbiakban a pajta elnevezést használom. 10. Fll.KP 1993: 104. 11. File]) Antal a gabonatárolás mellett a széna tárolását tartja jelentősnek. A nedvesebb, mélyebben fekvő kaszálókon a széna gyakran még nyáron is nedves maradt, és behordás után gyakran a pajta padlásán szárították (FlLEP 1993: 105—106). 12. Erre utaló nyomokat az általunk feltárt épületen - mivel csak az alapfalak egy részét találtuk meg - nem találhattunk. 13. Hoffmann Tamás szerint elsőként a Bécsi Kódex (1450 k.) említi (HOFFMANN 1959: 182 és 187). 14. A Néprajzi Lexikon a pajtát szintén a XIV. század közepétől ismeri „pajata" alakban, és délszlávból származtatja (MNL 1977: 548). Hoffmann Tamás szerint a szó első, 1363-as említése „Payatasfeye" alakban történt (HOFFMANN 1959: 187). 15. Hoffmann Tamás a csűr és a pajta között különbséget tesz, szerinte a pajta elsősorban takarmánytároló építmény, és rendszerint kezdetlegesebb szerkezetű a csűrnél (HOFFMANN 1959: 188). 16. A horreum szóval nemcsak a szérűt, istállót, csűrt, hanem a pajtát is jelölték (HOFFMANN 1959: 183). A szó azonban többségében szérűskertet jelez, amelyben a tárolóépítményeket emelték. Hoffmann Tamás a módosabb gazdák telkén fejlettebb szerkezetű építményeket feltételez (HOFFMANN 1959: 202). 17. „Tswr" és „Czyur" alakban (HOFFMANN 1959: 173). 267