Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Bíró Szilvia: Savaria nyugati temetője
BÍRÓ Sz.: Savaria nyugati temetője Ugyanennek a típusnak talán egy gazdagabb változatát képviseli a Turistaszálló (Liget Hotel) mögött talált épített sír, amelynek a falait csatári kövekből építették. A Liget Hotel II. és 16. sírjai esetében is valószínűleg csatári kövekből összeállított sírokról van szó. Valószínűleg ide tartozik a „rohonci kőből összeállított" sírládákról szóló tudósítások a Károlyi G. térről és a Szt. László király utcából. A szórthamvas sírok egy különleges formáját képviselik a kőpakolásos sírok. Ezt a rítust kizárólag a Liget Hotel előtt történt feltárásból ismerjük (6-8. ill.12-13. sír). A sírgödör falait talán kitapasztották, majd apró csatári kövekből álló kősort terítettek le majd valószínűleg erre helyezték a maradványokat és a mellékleteket, végül a sírt újabb kősorral terítik le. A rítust csak bolygatott sírokban lehetett megfigyelni, és valószínűleg emiatt a sírhoz tartozó mellékleteket sem lehet általában elválasztani a sírföldbe keveredett daraboktól. A rítus eredete szintén dél felől származtatható: az emonai temetőben I. század elején megtaláljuk, itt a sírok alját kövekkel, tetejét kavicsokkal rakták ki (PLKSNICAR-GKC 1972: T.XLI, 150 sír; T.XLV, 160. sír). A szórthamvas temetkezés és az urnasírok aránya egy temetőn belül általában eltérő. A Borostyánkőút mentén az urnasírok vannak nagyobb arányban jelen, Savariában is ez a legel térj edettebb korarómai temetkezési rítus (MÓCSY 1954; BuÓCZ 1961; BuÓCZ 1963; MEDGYES 1977-78). Ezzel szemben a szórthamvas temetkezések Pannónia keleti felében és a limes mentén kerülnek nagyobb arányban felszínre (SzŐNYl 1973; TOPÁL 1993: 78). A provincia belsejében elhelyezkedő magyarszerdahelyi korarómai temetőben a két rítus szinte 50-50%-ban található meg (HORVÁTH 1979: 68). 3.2. Csontvázas sírok A csontvázas sírok esetében is igaz az, hogy a rítusra vonatkozó pontosabb megfigyelések hiányában, csak nagyobb csoportokat tudunk elkülöníteni. A legegyszerűbb temetkezési mód: az egyszerű földbe ásott sírgödörbe nyújtott helyzetbe helyezték a halottat. A temetőben sajnos nem tudunk a testhelyzetre vonatkozó semmilyen utalásról, így azt kell feltételezni, hogy mindegyik nyújtott helyzetben volt. Ugyanígy koporsóra vonatkozó feljegyzéssel nem rendelkezünk, de ez nem feltétlenül annak hiányát jelenti. Az egyszerű földsírokat időbeli elterjedésük alapján is két csoportra lehet bontani — a melléklet és az analógiák alapján. Az első csoportot Savariában a II. század közepéig lehet követni őket, a földsírok a korarómai urnás temetkezésekkel egy időben és egy helyen találhatóak meg a többi temetőben is (MÓCSY 1954: 188; BuÓCZ 1961: 238; BuÓCZ 1963: 141). Temetőnkből ide kötöm azokat a sírokat, amelyek urnasírok szomszédságából kerültek elő, így a Nárai úton és a Szent István Parkban találtakat. Hasonló módon mindkét rítust használták több koracsászárkori temetőben, bár általában a csontvázas sírok aránya kisebb (Arrabonában: SzŐNYl 1976: 30; SzŐNYl 1992: 34-36; Solymáron: KOCZTUR 1998: 83). Jelen temetőben arányokról nem tudunk beszélni, mivel pontos adatokkal nem rendelkezünk. Értelmezésükre több elmélet létezik, a solymári temetőben elsősorban a gyermek és női temetkezések esetében figyelhető meg (KOCZTUR 1998: 83). Mindenképpen társadalmilag valamiképpen elkülönülő csoportról lehet beszélni, akik akár földrajzi származásuk miatt, akár családi tradíció miatt vagy éppen különleges halálkörülmények miatt temetkeznek másképpen (KREKOVIC 1991: 78-79). Lehet azonban, hogy egyszerűen szegényebb rétegről van szó, akik nem tudják megfizetni a valószínűleg drága halotthamvasztás szertartását. A későbbi egyszerű földsírok csoportját a kutatás hagyományosan a későrómai időszakkal kapcsolja össze. A temetőből az ide tartozó sírok csak szórványosan kerülnek elő, sem összefüggő temetőrészlet, sem a sírok pontosabb körülményei nem ismertek. Az egyszerű földsírok esetében feltűnő, hogy nagyrésze szegényes, illetve teljesen melléklet nélküli. Vágó E. hívja fel a figyelmet, hogy elképzelhető, hogy már a római korban sírrablás áldozatai lehettek. Mindazonáltal statisztikailag valóban szegényesebbek ezek a sírok, ezért elképzelhető, hogy hasonló módon a rabszolgák és a szegényebb rétegek rítusa volt ez (VÁGÓ és BÓNA 1976: 161-162). A IV. századtól pedig a kutatás sokszor a kereszténység elterjedésével kapcsolja össze. я 6
