Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Bíró Szilvia: Savaria nyugati temetője

BÍRÓ SZ.: Savaria nyugati temetője A mai Szombathelytől nyugatra elterülő egykori Óperint falu területéről az első biztosan ideköthető sírok már az 1840-es években előkerültek (VARSÁNYI 1871). Mivel a falu nyugati oldalán található szőlődombok és az előterükben levő szántóföldek folyamatos művelés alatt álltak, szinte minden földforgatási munka alkalmával római emlékek kerültek a felszínre. Ezen emlékekről az 1860-as évektől Szombathelyen dolgozó Lipp Vilmos, majd őt követően Kárpáti Kelemen igyekezett beszámolni az Archaeológiai Értesítő és az általa létrehozott Vasmegyei Régészeti Egylet éves jelentéseiben (LlPP 1869, 1871, 1872, 1875, 1876, 1877; KÁRPÁTI 1893). A XX. század elején itt is megindultak a nagyobb területrendezések. Egyik legnagyobb a mai Károlyi G. tértől délre levő Kanászdomb elhordása volt, amely során rengeteg lelet került a Savaria Múzeumba. Szintén nagyszabású földmunkákkal járt együtt a különböző gyárak és ipartelepek létrehozása a területen (HORVÁTH 1987). A II. világháborút követően már régészek felügyelték a városban folyó építkezéseket. A Perinttől nyugatra fekvő területen is — mint a város szinte összes részén — csak különböző beruházások és árokásási munkálatok alkalmával nyílt lehetőség a terület régészeti kutatásaira. A rendelkezésünkre álló adatok igen szórványosak. Egyrészt mivel nagyobb összefüggő felület feltárására — egy esetet kivéve (ILON és TÓTH 2001) — nem került sor, csak szórványosan ismerünk sírokat. Másrészt pedig ritka az a lelőhely az alábbi katalógusban, amelynek leletanyaga és teljes dokumentációja a rendelkezésre állna. A terület újabban került a római kutatás középpontjába, ennek elsősorban topográfiai fontosságát hangsúlyozva, itt helyezkedett el ugyanis a császárkultusz központja (TÓTH 2001). A mai Kálváriatemplom körzetében volt csak lehetőség a szisztematikus kutatásra, 1957-ben az itt fekvő római színház maradványait tárták fel részlegesen (SOPRONI és KRALOVÁNSZKY 1957). SÍRKATALÓGUS A sírkatalógus összeállításánál az összes sírra vonatkozó publikált adatokat igyekeztem összeszedni, ezeket kiegészíttem a Savaria Múzeum, Szombathely és a Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest adattáraiban és leltárkönyveiben talált információkkal. Az egyes lelőhelyek a mai utca- és helyrajzi nevük alatt szerepelnek ABC-sorrendben a katalógusban. Abban az esetben, ha a lelőhely leírásakor egy korábbi megnevezést használtak, ez utóbbi a mai név mögött zárójelben található meg. Az idézőjelben közölt adatok mind irodalmi forrásból származnak, ezeket változtatás nélkül vettem át. Minden lelőhelyhez igyekeztem megkeresni a hozzátartozó leleteket, de több esetben a leletkörülmények bizonytalansága miatt ezek csak némi fenntartással kezelhetőek. Az egyes tárgyak után lehetőség szerint megadtam a lelet leltári számát (amennyiben nincs külön jelölve, ezek minden esetben a Savaria Múzeum leltárszámait jelentik). Egyes tárgyak esetében csak a régebbi leltárkönyvben találtam meg a tárgyak leírását, maguk a tárgyak már elvesztek, ezeket VMRLO (Vasvármegyei Múzeum Régiségtárának Leltári Naplója, Ókori Anyag) rövidítéssel jelöltem, és a leírást szó szerint átvettem.

2 1. Árpád út „A 2. sz.-ú téglagyár (Kenderesi): néhány római rekeszsír (téglaüregben elhelyezett urnasír) - hamwedrek mécseseket és barbár ízlésű dudoros edényeket tartalmaznak. Itt ment el a Borostyánkőút. D-i részén mintegy 15 rendezett sorban elhelyezett K—Ny irányú téglakoporsót bontottak ki." (SMRA 181; Buócz 1967: 39) 2. A tárgyleírásoknál a következő rövidítéseket használtam: h = hossz, m = magasság, sz = szélesség, tá=talpátmérő, szá = szájátmérő, átm = átmérő. 64