Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Póczy Klára–P. Hajmási Erika: Buócz Terézia régész 70 éves

Buócz Terézia régész 70 éves 1. Ásatás, régészeti feltárás (tervásatás, leletmentés változatban). 2. Anyagfeldolgozás. 3. Az ásatási eredmények tudományos kiértékelése. 4. Publikáció (monográfia, anyagközlemény, rövid ismertetés). 5. Kiállítás rendezés. 6. Műemléki bemutatás. E hat munkafázist öleli fel a régész tevékenysége, s ez a változatosság, sokrétűség teszi oly vonzóvá ezt a szakmát. Szükséges azonban mellékesen megjegyeznünk, hogy szinte valamennyi felsorolt tevékenység más-más képességet kíván, hiszen módszereik is eltérőek. Éppen ezért a „szakmában" csak kevesen gyakorolják ezeket együttesen jó eredménnyel. Buócz Terézia mindezt vállalta; szívósan, folyamatosan, felhajtás nélkül. Mert hiszen éppen szerénysége az egyik fő tulajdonsága, s e mellé sorolható a derű, amit kifelé láthatóan nehéz percekben és korszakokban is meg tudott őrizni. Most már leírható — amiről pletyka formában még egy következő generáció, tőlünk, öregektől ismételten hallott — Terikét fiatal korában állandó jelzőjével a háta mögött a „mosoly"-ként ismerték: hívjátok a Mosolyt, szóljatok a Mosolynak"... 1957—58-ban diploma előtt kötelező gyakorló éveit a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumában töltötte. Igen nehéz korszak volt ez éppen a római régészet szempontjából. Óbudán hirtelen egymással párhuzamosan számos leletmentésre került sor. A 2. világháborúban teljesen tönkrement városrész rehabilitációja indult meg, az Árpád híd bővítésével járó teljes váltás a forgalmi rendben, új lakótelep előkészítése, mindez kiterjedt földmunkákkal járt. így aztán minden régész tevékenységére szükség volt, mind az akkor még ismeretlen helyszínű, s csak sejtésekkel körvonalazott aquincumi légiótábor területén, mind a katonaváros helyén, mind a város temetői helyén. Későbbi évtizedekben sokszor gondoltam arra, akkor még nem sejthettük, mekkora haszonnal járt Buócz Terézi számára, helyesebben Savaria számára ez a zűrzavaros óbudai munkakényszer. Hiszen szakmai élete során később mindezt a gyakorlatot remekül kamatoztatta. Ugyanis, egészen felületesen tömörítve, áttekintve Buócz Terézia régészeti feltárásait Savaria és körzete térségében, a következő derül ki: a város topográfiájáról alkotott új eredmények: a) városfal (ténye, vonulata, periódusai); b) utak, utcák vonala és elágazásai, amelyek tápot és segítséget nyújthattak a római város insularendszerének rekonstruálásához (amellyel Mócsy A. és Tóth E. intenzíven foglalkoztak); c) a város fórumának kérdése, templomokkal, szentélyekkel, legutóbbi pl. a Mercurius-szentély feltárásával (már az 1. századtól fontos adat a várostörténethez); d) vámház, vámhivatal a Borostyánkő-út elágazásánál. (Itt később helyszíni múzeumot rendezett, amire még visszatérünk). A vámhivatal vezetőjének, személyének megállapítása; e) a színház helyszínén folytatott hitelesítő ásatással, e fontos épület periódusaival a város történetéhez hitelesített számos lényeges adatot; f) temetők a városfalon kívül, majd; a késői időkben falon belül is. Lakosság és annak társadalmát járta körül; g) iparművészeti és képzőművészeti alkotások feltárása és publikálása, mozaik, falfestmény, kőszobrászat. Műhelyeket rekonstruált; h) kézműves műhelyeket tárt fel, kisebb és nagyobb fazekasműhelyeket, amelyek házikerámiát és votív tárgyakat is gyártottak, állítottak elő. Feltárásai nem korlátozódtak a római város belterületére, hanem környékére is, ami a város, a lakosság gazdasági életéhez nélkülözhetetlen; felmérhetetlenül értékes adatokkal szolgált: Zsennye-villa; a lakosság ellátásához, plusz tucatnyi leletmentés: Balozsameggyes, Bozsok, Bük, Csepreg, Ostffyasszonyfa, Sárvár, Simaság, Sitke, Söpte, Torony, Velem, stb. Duplájára növelte több évtized folyamán munkatársaival a római város hitelesített helyszíneit. Régész pályáját ugyanis egy alapmunkával kezdte: Savaria 50