Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter–Kiss E. Csaba: Preventív műtárgyvédelem, avagy van-e jövője a műtárgyaknak?

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 Párásító eljárások: Párásításra elsősorban télen, fűtött kiállító helységekben van szükség. A legegyszerűbb, de csak lokális, nem szabályozható módja, ha a helységben vízzel telt edényeket helyezünk, de ez a megoldás sem műtárgyvédelmi szempontból, sem esztétikailag nem megengedhető. Párásító készülékeket három csoportba lehet sorolni: - vízpermetező berendezés, - vizet forralással párologtató berendezés, - melegítés nélkül nedvesítő berendezések. E készülékek közül csak az utolsó javasolt múzeumi használatra, és általában a Defenzor, illetve B400-as típussal találkozhatunk. Működésük elve, hogy a légtér száraz levegőjét leszívva, azt egy folyamatosan nedvesített anyagon, vízpermeten vagy víz felszíne fölött nyomják keresztül, majd visszajuttatják a helységbe. Előnye: - szabályozható, - csapvízzel működtethető, - nincs túlnedvesítési veszély, mivel a nedves szivacsból a levegő kb. 70% RH-ig tud nedvességet felvenni, - működésük során nem jut só a levegőbe, - szűrőberendezéssel ellátva a levegő tisztítására is alkalmas. Hátránya: - bonyolult berendezés, - magas az áruk, - nedvesítő szivacsot rendszeresen tisztítani kell. A párásító készülék megfelelő elhelyezése igen fontos. A beállítás után ellenőrizni kell, hogy a légcsere a kiállító helység minden pontján megvalósul-e. Ha nem, módosítani kell a helyét. A berendezésből kiáramló levegő ne a műtárgyra jusson közvetlenül. Rendszeresen ellenőrizni kell a beállítását, mert a látogatók, gyerekek, esetleg elállíthatják, elronthatják (JÁRÓ 1991). Légszárító eljárások: A légszárítás legegyszerűbb módja a hőmérséklet, a fűtés emelése, de ez technikai, anyagi vagy műtárgyvédelmi okokból nem mindig megvalósítható. A légszárító készülékeket működési elvük alapján két csoportba sorolhatjuk: - nedvszívó anyaggal ellátott, - fagyasztva szárító berendezés. Elhelyezésükre ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a párásító berendezésekre. Hazai múzeumokban légszárítók alkalmazása nem jellemző. A légnedvesítés és légszárítás a kiállítóhelységekben megoldható lenne egy központilag kiépített klímaberendezés segítségével, amelynek előnye, hogy kiszűri a légszennyezőket és folyamatos klímát biztosít. Hátránya, hogy nagyon drága a kiépítése, bár hosszútávon feltétlenül javasolt. Kezelése külön személyt igényel (JÁRÓ 1991). Kiállítási tárlók klimatizációja: Különösen vegyes kiállításokon, vagy egy-egy kiemelten fontos műtárgy esetében szükséges a kiállítótér klímájától eltérő páratartalom érték beállítása a vitrinben. Ez hermetikusan lezárt tárló esetében egyszeri nedvesítéssel vagy szárítással megoldható lenne. Ilyen tárló kivitelezése azonban igen költséges. Zárt terek helyi klimatizációja többféle módón oldható meg: - pufferek alkalmazásával, - sókkal, sóoldatokkal, - megfelelő, kis klímaberendezésekkel. Múzeumi gyakorlatban legtöbbet alkalmazott pufferanyag a szilikagél, ami gyakorlatilag granulált metakovasav, egy szervetlen vegyület, amely vízben nem oldódik, környezetének anyagát sem károsítja. A szilikagél azon különleges tulajdonsággal rendelkezik, hogy a környezetében lévő levegő nedvességtar379