Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter–Kiss E. Csaba: Preventív műtárgyvédelem, avagy van-e jövője a műtárgyaknak?

FERENCZ К. és KlSS E. CS.: Preventív műtárgyvédelem, avagy van-e jövője a műtárgyaknak? taurálására volt kapacitás, ami néhány lelőhely esetében — idő és energia hiányában — nem sikerült teljes egészében. Visszamenőleg pedig ritkán adódik lehetőség a konzerválásokat pótolni. Mindeközben a raktárakban egyre nő azoknak a restaurált tárgyaknak a száma, amelyek a nem megfelelő tárolási körülmények miatt sajnos újra restaurálásra szorulnak, de ezek közül csak a kiemelten veszélyeztetett tárgyakat tudjuk újrakonzerválni. Meg kell még említeni, hogy nagyon sok olyan műtárgy is van a múzeumban, amely még a restaurálásig sem juthatott el (bútor, papír, bőr alapanyagúak), ennek oka a nem megfelelő létszámú szakember és a régi, korszerűtlenül kialakított, összezsúfolt műhelyek, amelyek újabb műhelyrészek kialakítását magasabb létszámhoz nem teszik lehetővé. Ahhoz, hogy a műtárgyaknak valóban legyen jövője, az elvégzendő feladatok megtervezéséhez, fontos, hogy összefoglaljuk azokat a károsító tényezőket, kiállító-, és raktárhelységekre lebontva, melyek ellen küzdenünk kell (JÁRÓ 1991: 1996). KIÁLLÍTÁSOK Építészeti kialakítások: Legfontosabb a falak állapota. Nem lehetnek nedvesek, salétromosak. Lehetőleg olyan helyen épüljenek kiállítások, ahol nem szigeteletlenek a falak. Ha ez elkerülhetetlen, legalább azt adott helyiséget szigetelni kell, és újra vakolni. Azért szükséges ez, mert a nedves salétromos falak is műtárgykárosító hatásúak: - folyamatosan módosítják a hely klimatikus viszonyait a hőmérsékletváltozással együtt járó relatív páratartalom ingadozással, ilyen helységben nem lehet állandó légnedvességet beállítani, - a folyamatosan nagy mennyiségben lehulló salétromos vakolat nemcsak esztétikai „károkat" eredményez, kövekre, kerámiákra ráhullva magas páratartalom mellett savas oldatok keletkeznek, amelyek hosszabb idő után a felület bemaródását okozzák. Megvilágítás, hőforrások: Legfontosabb múzeumi hőforrások a napsugárzás, megvilágító lámpák, fűtőtest és a látogatók testhőmérséklete. A helyiségek megvilágítására jelenleg természetes és mesterséges fényforrások szolgálnak. Természetes fényforrások: ablakok, ajtók, melyeken a napsugarak közvetlenül jutnak be a belső térbe. Mesterséges fényforrások: világítótestek, melyek a tárlókat, raktárakat, kiállító- és egyéb helyiségeket világítanak meg. Ezek a fényforrások elektromágneses sugarakat bocsátanak ki magukból. A láthatóak a fénysugarak, a láthatatlanok az infravörös (IR) és az ultraibolya (UV) sugarak. Mindhárom sugárzás károsító hatással van a műtárgyakra. A károsodás mértéke függ: - a fényforrásból kiinduló sugárzás összetételétől, - a műtárgyat ért sugárzás mennyiségétől, - hogy mennyi ideig vannak a sugárzásnak kitéve a tárgyak. Az előforduló károsodások: - minden tárgy esetében az öregedési folyamatokat felgyorsítja a rosszul megválasztott megvilágítás, ami hosszútávon szemmel is látható, gyakran visszafordíthatatlan károkat okoz, - színezett, festett felületek fakulását, színmódosulást, - fokozottan veszélyeztetett szerves alapanyagú tárgyak esetében (textil, papír, bőr,) szerkezeti torzulást, töredezést, rugalmasság elvesztését, alap anyag elszíneződését — ezek nem visszafordítható folyamatok, - bútorok, festett fatárgyak esetén a festett, díszített felületek megrepedezése, felpattogzása, színmódosulása, alapanyag elszíneződését, 376