Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Néprajz - M. Kozár Mária: A magyarországi szlovének helytörténetírása

M. KOZÁK M.: A magyarországi szlovének helytörténetírása világosodás íróinak stílusában mutatja be: jellemüket, lakáskultúrájukat, viseletüket, étkezésüket, gondolkodásmódjukat és mindennapi életüket. Érdeklődésének központjában az ember áll. A murántúli szlovének kultúráját összehasonlítja a magyar és német kultúrával. Munkája reális képet nyújt a XIX. század eleji történeti Vas megye nemcsak szlovén lakosságára jellemző életmódról (KOZAR-MUKIC 1982: 75-96). 1860-ban kereste fel Kossics Józsefet és a Szentgotthárd környéki szlovén falvakat Во idar Raie szlovén író és politikus, aki tudósított is az itteni szlovnekről (RAIC 1863: 296, 300). E tudósítás hatására járta be a Rába és Mura közötti szlovén falvakat a ljubljanai Anton Trstenjak több alkalommal, majd 1883 nyarán a Szentgotthárd környékieket is. Útját Л szlovének Magyarországon című írásában örökítette meg, mely sajnos kéziratban maradt (TRSTENJAK 1903-1914). Nyomtatásban csak a felsőszölnöki siratás leírását és a sirató szövegét olvashatjuk, illetve a Somogy megyében élő szlovénekről készült tanulmányát (TRSTENJAK 1884: 341-342). Az 1896-ban, illetve 1898-ban megjelent Vas megye monográfiákban olvashatunk közvetve a Szentgotthárd környéki szlovénekről is. Bellosics Bálint (1896) és Sinkovics Elek (1898) Vas és Zala megyei szlovénekről írt tanulmányukba Gönczi Ferenc adatait vették át, aki a mai Murántúl déli részét írta le (BELLOSICS 1896: 251-262). A párizsi békekonferencia (1920) a határvonalat a Rába és a Mura vízválasztójánál húzta meg. Az államhatár és a Mura közötti terület a Szerb—Horvát—Szlovén Királyságban a Prekmurje (Murántúl) nevet kapta. A határ és a Rába között maradt szlovéneket Szlovéniában „rábai szlovéneknek" (rabski Slovencij, az 1940-es évektől pedig „rábamenti szlovéneknek" (porabski Slovenci), a vidéket „Rábamentének" (Porabje), „Szlovén Rábamentének" (Slovensko Porabje) nevezik. Magyarországon továbbra is a „vend", „Vendvidék" kifejezéseket használják, bár a „Vendvidék" és az előtte használatos „Tótság" nem földrajzi, hanem egyházigazgatási fogalom. A Vas vármegyében élő, s a győri egyházmegyéhez tartozó szlovén hívek által lakott vidék (esperesség) a katolikus egyháztól kapta a „Tótság" nevet. A szlovén lelkészek és hívek anyanyelvükön a„Slovenska okroglina" megnevezést használták. Amikor Mária Terézia 1777-ben - Szombathely székhellyel - új egyházmegyét alapított, egyházigazgatásilag egyesítette a magyarországi katolikus szlovéneket. Ekkor keletkezett д.„Vendvidék" (Slovenska krajina) elnevezés, mely a történeti Vas és Zala megye katolikus szlovén híveit tömörítette egyházi keretbe, új esperességi kerületbe. (Beletartozott az addig „Tótságnak" nevezett Vas megyei szlovének által lakott vidék is.) A két világháború között a szentgotthárdi gimnázium földrajztanára Vakarcs Kálmán a szentgotthárdi járásról írt két kis könyvecskéjében és a járás néprajzáról kéziratban maradt munkájában is találunk adatokat a szlovén falvak helytörténetével kapcsolatban (VAKARCS 1935; 1939). 1945-ben jelent meg Ljubljanában Vilko Novak és Jo e Maucec brosúrája Slovensko Porabje (Szlovénvidék) címmel, melyben a Magyarországon maradt 9 szlovén község történetét és néprajzát mutatja be a két szerző (NOVAK és MAUCEC 1945). Magyarországon is többen írtak a második világháború után a magyarországi szlovének helytörténetéről. Ács Zoltán a Nemzetiségek a történelmi Magyarországon című összefoglaló munkájában (ÁCS 1986). Stipkovits Ferenc az 1940-es, úgynevezett fordulat éveivel foglalkozott (STIP'KOVITS 1994). Zielbauer György a németek kitelepítéséről szóló munkáival az alsó- és felsőszölnöki Volksbundra és kitelepítésre is kitért (ZlELBAUER 1984). Kozár Mária és Mukics Ferenc első önálló közös kötetükben (1982) a Szentgotthárd környéki szlovének történetéről is írtak (MUKIC és KOZAR 1982). Következő három önálló — szlovén irodalmi nyelven és magyarul megjelent — kötetem megírásakor az a szándék is vezetett, hogy oktatási segédeszközként, helytörténeti olvasókönyvként is használható legyen. Mindhárom a szlovén néprajzkutatóknak „A szlovének életmódja a 20. században" című hosszú távú kutatási programja keretében jött létre és jelent meg: a Szlovénvidék (1984) néprajzi topográfia, a Felsó'szölnök (1988) néprajzi monográfia, valamint A magyarországi szlovének néprajzi szótára (1996). A legtöbb helytörténeti adatot tartalmazza a Száz magyar falu könyvesháza sorozatban 2000-ben megjelent 340