Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Takács Zoltán: A magyarok türk megnevezése Bíborbanszületett Konstantinos De Administrando Imperio című munkájában

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 mostani romlottság, és a türk kagán az Ötüken erdőben uralkodott, nem volt baja a népnek". Az ujgurok az ún. tezi feliratban szintén kiemelték a hegység központi szerepét: „Az égben született El-etmis Bilge kagán is, El Bilge katun felvéve a kagán és a katun címet az Ötüken nyugati szélén a Tez forrásánál volt a trón" (KLYASHTORNY 1982: 335-336). Miért nevezte Konstantinos következetesen türknek a magyarokat? Bizáncban nemcsak a 38. fejezet alapján, hanem a IX. század második és X. század első felének történései alapján jól tudták, hogy a magyarok önálló politikát folytattak, és a Pontus-vidéken kialakult államiságuk tovább élt a Kárpát-medencében. Önállóságuk legfontosabb jele a Kazár Kaganátustól való függetlenség. Azt nem tudjuk, hogy előtte hol, mennyi ideig éltek. A függetlenség időszakában a kapcsolat a két fél között vitathatatlan (nemes kazár nő, hároméves együttélés, kazár szokás szerinti pajzsra emelés), de jellege nem tisztázott. A dinasztikus hagyomány és szemlélet szerint, amúgy a türk feliratokból elemezhető felfogás alapján is, történelmük „Kazária közelében", tehát nem kazár függésben kezdődött. A kazár népnevet Konstantinos ismerte, használta. A türk népnév már a VI. századtól ismert a bizánci történetíróknál, eredetileg a Türk Kaganátusra értve, majd a kazárokra (MARQUART 1903: 46-60). VI. Leo már elsősorban a magyarokra vonatkoztatta. Konstantinos kizárólagos használatát befolyásolhatta, hogy megismerte azt a hagyományt, melyet a követek elmondtak azzal a céllal, hogy indokolják a Levedit és csoportját váltó dinasztia hatalomátvételét. Az uralomváltás egy olyan közegben ment végbe, mely már önálló volt, a türk népnevet tehát már más csoportra nem lehetett használni a X. században, annak első felében és közepén, Konstantinos idején. Érdekes azonban, hogy a császár a magyar népnevet nem ismeri, annak ellenére, hogy az arab és a perzsa munkák egyértelművé teszik, hogy a név ismert volt a steppei tartózkodásra vonatkozóan. A kérdést nem válaszolhatjuk meg úgy, hogy azt mondjuk, a külső elnevezést használják az idegenek a magyarokra vonatkozóan, hiszen ennek épp a Dzsajháni hagyomány mond ellent. Konstantinos esetében pedig a besenyőknél értesülünk arról, hogy egy részüket kangarnak is nevezték, aminek egyik értelmezési lehetősége az, hogy a szöveg megőrizte számunkra a besenyők külső és belső (kangar) elnevezését. A türkök (magyarok) esetében is találkozunk a szávartü ászfalü néppel, mindjárt a 38. fejezet elején: „De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartü ászfalünak nevezték". Egyelőre kérdés, hogy ez lehet-e belső elnevezés (RÓNA-TAS 1996: 325), de annyi mondható, hogy a magyar elnevezés mint népnév nem került be a szövegbe, és ez jelent valamit. Az imént röviden láthattuk, hogy Belső-Ázsiában az egymást követő államok dinasztiaváltások sorozata, ami új népelnevezést is magával hozott. Álmos—Árpád dinasztiája is azzal, hogy átvette az uralmat, tulajdonképpen újjászervezte a Levédi csoport által vezetett egységet, népet. Ennek egyik jele, hogy az addig használt elnevezést, az először az arab forrásokból adatolt magyar népnevet is lecserélte. Azt nem tudjuk, hogy ezt esetleg a türk váltotta fel, de a honfoglaló magyarok török alapú szervezete jól látszik. A Konstantinos által felsorolt törzsnevek között pedig szerepel a Megyer is mint harmadik törzs, de nem mint vezető csoporté. Róna-Tas András, amikor újraértelmezte a magyar népnevet, megállapította, hogy az két népnévből (mancsa + er) áll, de a török hangsúlyrendszer miatt, török nyelvi környezetben medzser hangalakja lesz, amint az a De administrando imperioban látható ( RÓNA-TAS: 1996: 244—245). A Bizáncbanjárt követek tehát a törökös alakot közvetítették. Lehet, hogy török nyelvűek voltak? A folyamatot röviden a következőképp rekonstruálhatjuk. A Fekete-tenger vidékén élő, az arab forrásokban szereplő magyarok jelentős szerepet vittek a steppe életében. Az úzok elől menekülő besenyők azonban eredeti szálláshelyük elhagyására kényszerítették őket. A vereség nyomán a Levédi dinasztia hatalma olyannyira meggyengült, hogy a feltörekvő Álmos—Árpád dinasztia elérkezettnek látta az időt a hatalomátvételre. Akciójuk sikeres volt, és a régi vezető csoport által viselt magyar (nép)nevet lecserélték és a magyar nevet viselő csoport (törzs) csak egy része lett az új hatalomnak. Jelentőségüket azonban nem veszítették el teljesen, de átmenetileg legyengültek. Hatalmukat már nem tudták visszaszerezni, de asszimilációs erejüket jelzi, hogy a Kárpát-medencében letelepedett népesség önelnevezésévé a magyar név vált. 331