Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Takács Zoltán: A magyarok türk megnevezése Bíborbanszületett Konstantinos De Administrando Imperio című munkájában

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 Kristó Gyula is Róna-Tas András 1996-ban megjelent A honfoglaló magyar nép című könyvének a Magyar Tudományos Akadémián tartott vitáján. A következőkben az idézett mondatra hivatkozva, figyelemmel a fentebb tett állításokra is, a magam szerény eszközeivel szeretnék hozzájárulni ehhez az újragondoláshoz. Az Árpád előtti türk (magyar) fejedelmek hiányáról szóló mondat, amely egyben kizárólag csak Ár­pád utódait jelöli az uralomra, egyértelműen jelzi az előtte olvasható történet legitimációs célját, dinasz­tikusjellegét. Deér József is kiemeli a dinasztikus jelleget (DEÉR 1945/46: 11—14), Róna-Tas András a legitimációs törekvésre utal, a legitimációt pedig a kazárok jelentették (RÓNA-TAS 1996: 323.) Véle­ményem szerint a legitimációs szempont nemcsak a történet egyes mozzanatára igaz, mégpedig az ún. kagáni ajánlatra és ennek folyományaként Árpád megválasztására a kazár kagán engedélyével, hanem az egész történetre. A Bizáncban járt türk (magyar) követek elbeszélésének egyetlen célja volt, hogy a csá­szár udvarában bizonyítsák, hogy az általuk képviselt dinasztia legitim, törvényességük ellen semmi ki­fogás nem emelhető. A legitimációs történetnek három foka van: Levédi kazár felesége, a besenyők tá­madása és a türkök (magyarok) kettészakadása, végül a kazár kagán „fejedelmi" ajánlata. A három fokon végighaladva jutunk el Álmos—Árpád dinasztiájához. Uralmukkal szemben a történet végighall­gatásával Bizáncban nem emelhettek szót. A három legitimációs fok első eleme Levédi nemes kazár felesége. Levédi azért kapta a kagántól jö­vendőbelijét, mert a türkök (magyarok) kimagaslóan teljesítettek a kazárok háborúiban. Az egész nép vitézségéért és hősiességéért járt tehát a nemes vérű feleség az első vajdának, aki azonban „nem nemzett azzal a kazár nővel gyermeket". A sikertelen, utód nélküli házasság az alkalmatlanság bizonyítéka. Ne feledjük, Bizáncban járt követek szájából hangzik el a történet, azaz nem steppei viszonyokra, több fe­leségre kell gondolnunk. Két körülményre sikerült így utalniuk a követeknek. Egyrészt bár Levédi nemzetsége vitéz és nagyhírű, vezetője nem alkalmas arra, hogy gondoskodjon az utódlásról, pedig ez az egyik legfőbb letéteménye a hatalom állandóságának és szilárdságának. Másrészt a történet nem ha­gyott kétséget afelől, hogy Levédi nemzetségének nincs folytatója. Természetesen, nem gondolhatjuk, hogy nem volt Levédi után alkalmas személy ebből a nemzetségből, de a De adminstrando imperioban olvasható történetben ez takarásra került. A történetnek ez a része tehát Levédi dinasztikus céljainak az értelmetlenségét, a dinasztia lényegének a megszűnését reprezentálta. Almos, ill. Árpád esetében ez az al­kalmatlansági tényező nem állt fenn, aminek legfényesebb bizonyítéka Konstantinos művének 40. fejezete a nemzedéki tagok felsorolásáról. Az új dinasztia tehát ebből a szempontból biztosítani tudta a hatalmát. A második rész a besenyők támadását és győzelmét meséli el, aminek következtében a türkök (ma­gyarok) kettészakadtak, egy részük Perzsia vidékén telepedett meg, másik részük Levedivel együtt Etelközben. A besenyők támadása fordulópontot jelentett a türkök (magyarok) történetében, ugyanis nem egy önként vállalt átköltözésről volt szó, hanem egy súlyos vereséget követő kényszerű szállásvál­tásról. Levédi nem tudta biztosítani a lakóhelyet, azt feladni kényszerült. Véleményem szerint az erede­ti történetben is benne lehetett az elszakadt néprész sorsát érintő mozzanat, ugyanis a már említett türk feliratok elemzése során kimutatott steppei szemlélet szerint a nép egésze a döntő a hatalom önmegha­tározásában. Azzal, hogy egy néprész kiszakadt csorbult maga a hatalom is, melyet az uralkodó testesí­tett meg, azaz Levédi. Az Álmos-Árpád szempontjából tekintett legitimációs történetnek ez a szakasza egyértelmű bizonyságot tett amellett, hogy Levédi és köre nem alkalmas a további uralkodásra, mert nemhogy gyarapítani nem tudta a hatalma alá tartozó népek körét, de megvédeni sem. Nemcsak mene­külni kényszerültek a türkök (magyarok), hanem egy részük le is szakadt és más szállásra költözött, nem tartva a többiekkel. Levédi mint a régi hatalmat megtestesítő személy alkalmatlanná vált. A legitimációs történet harmadik mozzanata tulajdonképpen ezt az alkalmatlanságot részletezi. A besenyők támadása és győzelme által kiváltott kényszerű átköltözés után hamarosan a kazár kagán Levedinek felajánlotta, hogy fejedelemmé emeli. Levédi erőtlenségére hivatkozott, de maga helyett aján­lotta Álmost és Árpádot, akik közül a türkök (magyarok) az utóbbit választották. Az értelmezésnél fi­gyelembe kell venni, hogy a IX. és X. század fordulóján a steppén és Bizáncban is a Kazár Kaganátus 329

Next

/
Thumbnails
Contents