Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Riha Katalin: A bronzkori fazekas munkájáról

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 Lécdíszes (abroncsos): az edény felületére agyaghurkát ragasztottak fel, majd ujjbeggyel egyenletes távolságra benyomkodták. Ez az eljárás a 25. objektumból származó (halomsíros kultúra) edénytöredéken is megfigyelhető (7. ábra). Bekarcolt díszítés: a 14. sír 3. számú edényének nyakrészénél és hasán figyelhető meg (8. ábra). Seprűzés: ez az eljárás a cirokseprűre emlékeztető nyomot hagy. A finom barázdák, függőleges, illetve kusza helyzetben találhatók az edény felületén. Jó példa erre a 17. objektum 3. edénye (9. ábra). Fröcsköli (rücskös) felületű kerámia: а 25. objektumban ilyen edénytöredék (10. ábra) is volt. A kerámia felület-megmunkálása: A bronzkori edények felületén általában megfigyelhető a polírozás (fényezés). Nedves bőrrel végezték el a polírozás előtti tömörítést. Kővel, fával vagy csonttal dörzsölték a bőrkemény edény oldalát, így roncsolva szét az agyag eredeti kristályszerkezetét. Ezáltal csökkentették az edény porozitását, vagyis a folyadék-áteresztést minimalizálták, így célszerűsítették a használatra. Ezt a munkafázist a temetkezési mellékletül szánt kerámiáknál nem minden esetben alkalmazták, vagy az az évezredek során a földben elpusztult. Tehát az eljárás elhagyásával sok esetben időt és energiát takarítottak meg. A tárgyak égetése: ez lehet oxidációs, neutrális és redukciós. Az első esetben a nagy mennyiségű oxigénnek köszönhetően az égetett kerámia színe vörös lesz. A második módszer alkalmazása esetén az edény színe a rozsdavöröstől a feketéig minden színárnyalatú lehet, tehát foltossá válik. A redukciós égetéskor a tűz tetőfokán 2—3 perc alatt lefojtják a tüzet. A teljes kihűlést kővetően az edények színe fekete lesz. A vizsgált és restaurált edények mind a három esetre szolgáltattak példát. Bizonyos, hogy a tűztől való távolság, esetleg a nagyobb edényben történő elhelyezés befolyásolta az égetés milyenségét, így az elkészült edény színét. Az égetés minőségére utal az edény falának egyenetlen átégése. Az égetés két alapvető típusa: a kemence nélküli égetés és a kemencés égetés. A kemence nélküli égetés történhetett kődarabokon, farostélyon, gödörben vagy máglyán. A kemencés égetésnél az égetendő edényt a tűztértől egy rostély választja el. A kemence működése a levegő áramlásán (a huzaton) alapul. A máglyás égetés régészetileg szinte megfoghatatlan, ahogy a gödörben való égetésre sem tártak még fel abban talált edényekkel hitelesíthető objektumot. Mivel a gátai kultúra településeit alig ismerjük, így kemencéikről sincsenek információink. Bár újkőkori kenyérsütő-kemencéket tártak már fel, amelyek akár kerámiaégető kemencék is lehettek. A restaurálás során tapasztalt megfigyeléseink: A zsennyei sírok kerámiáit alacsony hőfokon égethették ki, ezért rossz megtartásúak. Ezt elsősorban tisztításkor tapasztaltuk, másodsorban kiegészítéskor, fugázáskor. Amikor a törésfelületet benedvesítettük, hogy a gipsz jobban kössön a törésfelülethez, a kerámia magába szívta a vizet és az alacsony hőfokú égetés miatt térfogat-növekedés történt. Kiegészítés, fugázás során megkötött a gipsz, később megszáradt a kerámia (térfogatcsökkenés), ezáltal elvált a gipsz a kerámiától. A HALOMSÍROS KULTÚRA TÁROLÓEDÉNYÉNEK RESTAURÁLÁSA A 25. objektumban (11. ábra) — a már befejezett restaurálás alapján - 3 edény darabjait helyezték el. A töredékeket a helyszínen emeltük ki, nagyrészt plextolos gézzel. A továbbiakban csak a nagyméretű tárlóedénnyel foglalkozom (12. ábra). Tisztításkor óvatosan kellet eljárni. A sötét színű apró kavicsokkal soványított kb. 0,5 cm falvastagságú kerámia a nedvesség hatására helyenként mállékonnyá vált. A poláros szennyeződést zsíralkoholszulfátos vízben, tisztítottam meg, a kerámiából a nedvességet papírvattával itattam fel, hogy a darabok belső részébe ne szivárogjon, ami tovább gyengítette volna a kerámiát. Válogatáskor kiderült, hogy a sötétszürke, kavicsokkal soványított (méretéhez képest vékonyfalú) szélesedő aljhoz illeszkednek a sárgás, kevésbé kavicsos, felfelé vastagodó, kissé polírozott darabok. A tárlóedény a felszedés során beszámozott (11. ábra), alábbi töredékekből állt össze: 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 11, 12, 13, 15, 16,18, 20, 21, 22, 24, 25, 30, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 45, 49. 311