Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Pap Ildikó Katalin: Középkori gazdasági épület Szombathely északi határában

PAP I. К.: Középkori gazdasági épület Szombathely északi határában Az edénykészítés technikája is a XIII. század közepe utáni időszakra utal (TAKÁCS 2000: 30); a kézikorongolt edények mellett kevés gyorskorongon készült darabot is találtunk. Az edényeket kivétel nélkül leemelték a korongról.

51 Nem zárja ki az Árpád-kor végi keltezést a fehér kerámia jelenléte," mivel ennek használata a XIII. század elejétől bizonyított (HOLL 1956: 177; HOLL 1963: 336; PARÁDl 1963: 223). A pohár mint tárgytípus jelenléte azonban már önmagában indokolja a XIV. századi keltezést (HOLL 1963: 345). A XIV. század elejére, első felére utalnak a többszörösen bordázott kancsó-, vagy korsóperemek is (17. tábla 1—2.). Az ezekhez hasonló peremtípusok megtalálhatóak a XIII. században (HOLL 1973: 26. kép 15.; HOLL 1992: 47. kép 11. és 73. kép 2.; TAKÁCS 1996a: 10. kép 14.), de a XIII-XIV. századra (HOLL 1992: 50. kép 15.), és XV. századra datált anyagban is (HOLL 1992: 67. kép 1-2. és 78. kép 5.; KÁRPÁTI 1979: 17. ábra 1.). A torkos pajta alapárkából és oszlophelyeiből főképp jellegtelen oldaltöredékek kerültek elő, s viszonylag kevés az értékelhető leletanyag (6. tábla 5., 9. tábla 3-4., 10. tábla 1., 11. tábla 4., és 17. tábla 3-4.). Annyi bizonyos, hogy az épület és a körülötte lévő objektumok kerámiaanyaga egységes. A 78., XVII-XVIII. századi objektumon kívül más korszakba tartozó régészeti jelenség nem került elő. Az épület árkai és oszlophelyei nem vágtak korábbi objektumokat, illetve azokat sem bolygatták későbbi régészetijelenségek. Az épületen kívüli objektumok között is viszonylag kevés vágta egymást. Mindezekből az következik, hogy a gazdasági épület, és a körülötte lévő régészeti jelenségek egy, a XIII. század végére, XIV. század elejére tehető időszakban léteztek. ÖSSZEGZÉS Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy Szombathely északi határában, a hajdani Herény falutól északnyugatra, a falu külterületén egy a XIII-XIV. századi gazdasági udvar részletét, valamint egy nagyméretű gazdasági épületet, a szálas gabona és takarmány tárolására szolgáló torkos pajtát tártunk fel. Az épülettípus a régészeti szakirodalomban nem ismeretlen, s — a pajtából és a körülötte lévő objektumokból előkerült kerámiaanyag tanúsága mellett - történeti adatok is az első olvasatra talán korainak tűnő datálást támasztják alá. Az épület gabonatároló funkciójára utalhat az is, hogy a hajdani Herény falut birtokló család kezén egy vagy több, a közelben folyó Gyöngyös patakon működő, feltételezhetően gabonaőrlésre szolgáló vízimalom is volt. 46. A tál - hasonlóan a palackokhoz - valószínűleg már a honfoglalás előtt is jelen volt a Kárpát-medencében (TAKÁCS 1996b: 62). A XIII-XIV. században a tárgytípus ritkán fordul elő (Hoi.l. 1963: 345; Hoi.l. 1992: 27), ám gazdag formai változásokat mutat (TAKÁCS 1996a: Abb. 19.; Hoi.l. 1973: 27. kép 17.; TAKÁCS 2000: X. tábla 4.). A lelőhelyünkön előkerült mély tálat feltételezhetően kézmosóedényként használták (TAKÁCS 1998: 270). 47. A kancsók a fedőkhöz hasonlóan osztrák hatásra terjedtek el a XIII. században (Hoi.L. 1963: 341). A Nyugat-Dunántúlon is gyakran fellelhetőek a XIII. századi anyagban (Hon. 1992: 26; TAKÁCS 1993: 209). 48. A tányér alakú fedők a XIII. század végén, XIV. század elején terjedtek el, majd ezeket felváltották a kúpos fedők (PARÁDl 1958: 158). Fedőhornyos peremek azonban ennél hamarabb is vannak. A XII-XIII. sz. fordulójára, XIII. sz. első harmadára keltezett Kajárpécen (TAKÁCS 1993: 208) gyakori volt a fedőhorony, annak ellenére, hogy fedő nem került elő. Takács Miklós szerint a cserépfedő a XIII. század első felében inkább a városokban volt közkedvelt (TAKÁCS 1993: 209). 49. Az első festett edényeket a XII. századból ismerjük (PARÁDl 1959: 26; SZABÓ 1975: 24). A XIII. században főleg a fehér kerámiából készült korsókat és palackokat díszítették sávos festéssel (PARÁDl 1963: 223). 50. Poharakat elsőként a XIV. században kezdenek el készíteni. Ezek már nem hurkatechnikával készülnek, s még gyakori köztük a korongról leemelt darab (Hoi.l. 1963: 345). 51. A fenékbélyeges aljak jelenléte nem zárja ki a lelőhely XIV. század elejére való keltezését, hiszen elvétve még a XV. századból is ismer fenékbélyeges edényt a szakirodalom (Hoi.l. 1956: 189). 52. A XII-XIII. század fordulójára, XIII. század első harmadára keltezett Kajárpécen is került elő fehér kerámia, itt jól iszapolt, átszitált homokkal soványított, gyors és egyenletesen forgó kézikorongon formált, kisméretű edények töredékeit 272