Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Pap Ildikó Katalin: Középkori gazdasági épület Szombathely északi határában

PAP I. К.: Középkori gazdasági épület Szombathely északi határában elő leletanyag, viszont az alapárokban és a cölöpök visszadöngölt földjében, valamint az épületben elhelyezkedő gödrökben találtunk kerámiát. A cölöpök betöltéséből néhány esetben patics és faszén került elő.'

1 Az épület fala a cölöpök közé erősített vesszők agyaggal való betapasztásával készült. Erre utalnak a cölöplyukakból előkerült lenyomatos paticsok, amelyek belső oldalán jól látszik a vesszők lenyomata, külső felén pedig a felület elsimítása. Az épület oszlopvázas

4 szerkezetű (9. ábra). A hossztengelyében elhelyezkedő mélyebb gödrökbe (71., 76/A, 63. és 81. objektum, 6—8. ábra) állított oszlopok tartották a nyeregtetőt/ A 71. és 81. cölöpökről a gerendákat az épület sarkainál lévő oszlopokra kötötték be. Az épület déli oldalán a kontyolás kitolását az alapfalon lévő cölöpre a déli kisebb bejárat fokozottabb védelme indokolta. Ezen az oldalon így kb. 1 m-re ugrott ki a tető. Az épület torkának lefedése szintén nyeregtetővel történt. Itt szinte biztosan nem az alapárok végeiben lévő cölöpök (41. és 55. objektum), hanem a bejáratot határoló nagyobb oszlopok (46. és 54. objektum, 5. ábra) viselték a tető terhét. A két oszlopot összekötő gerendára minden valószínűség szerint egy kisebb ágasfát állítottak, s az erre fektetett szelemen végét a ház hossztengelyében futó főszelemenre erősítették. A torok két oldalán elhelyezkedő kis helyiségek (pelyvakunyhók

6

) féltetejét a toroktól függetlenül, az alapépület tetejének túlnyújtásával oldhatták meg (SKLMECZI KOVÁCS 1971: 437-438, 1. és 3. kép) Ezeknek a négyzetes tároló helyiségeknek nem volt oldaluk, így színként szolgáltak. Érdekes a torok északi részén lévő négy oszlophely elhelyezkedése (41, 47, 43, 49. objektumok), ezek valószínűleg a kapu mögött valamilyen okból egy négyzet alakú teret kerítettek el. Az épület belső terének osztására utaló egyéb nyomot nem találtunk. Az épület főszelemenének tájolása EENY—DDK-i, torka északkelet felé néz. A kisebb bejárat dél felől, tehát praktikusan a területre jellemző uralkodó északi, északkeleti és délnyugati széltől' védettebb oldalról nyílik (10. ábra). AZ ÉPÜLET FUNKCIÓJA Az épületben tüzelőberendezést illetve arra utaló nyomot nem találtunk, ezért azt semmiképp sem tarthatjuk lakóépületnek (MlCHNAI 1981: 230). A gazdasági jelleg mellett szól mérete is. A szakirodalom több hasonló alaprajzú gazdasági épületet ismer. Kardoskút—Hatablakon Méri István istállónak határozta meg az általa talált Árpád-kori, nagyméretű, földbe mélyített, körülárkolt épületet (MÉRI 1964: 34). Azt is megjegyezte, hogy e korban az épület mérete és széles bejárata alapján a termés tárolására szolgáló csűrnek is gondolhatjuk (MÉRI 1964: 33), ám ezt az értelmezést - más érveken kívül - a források bizonytalanságára való tekintettel elvetette.

8 Veremólnak tartják az ásatok az Ordacsehi-Bugaszegen előkerült, az Árpád-kor kései időszakára datált, földbe mélyített, hasonló szerkezetű, ám a herényinél jóval kisebb épületeket (NAGY et al. 2001: 213). 3. Paticsosak: 46, 54, 55, 61, 65, 76/a objektum. Faszenesek: 71 és 79. objektum. Paticsos és faszenes volt a 41, 54 és 80. objektum. 4. A vázas szerkezetek előnye, hogy mivel a váz - esetünkben az ágasfák - viselik a tető teljes súlyát, a falazat anyaga bármivel kitölthető (Fii.KP 1993: 81). 5. Az épület szerkezete is arra utal, hogy nem lehetett földbe mélyített, hiszen a tető egyértelműen az épület hossztengelyében lévő oszlopokon nyugszik, és a falakra, valamint a sarkokra van bekötve, nem a földre támaszkodik. 6. Bárdosi János 1958-ban a szomszédos Gencsapáti község pajtáit tanulmányozva leírt a pajtafiához (ezek a pajta torkától kétoldalt eső részei) toldott kisebb épületeket, melyeket pelyvakunyhónak neveznek (BÁDOSl 1958: 75). 7. 1921-1930 között Herényben mért adatok szerint a szélirány évi átlagban északi 34,6, északkeleti 10,2, keleti 2,4, délkeleti 2,8, déli 6,2, délnyugati 25,6, nyugati 5,3, északnyugati 9,0 %-ban (RKTIU.Y 1935: 341). 8. A horreum szó az Árpád-korban még egyházi nagybirokkal kapcsolatban - ahol az ilyen jellegű épület könnyebben feltételezhető - sem bír egyértelmű jelentéssel (MÉRI 1964: 67, 99. lábj.). 266