Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Ilon Gábor–Tóth Gábor: Előzetes jelentés a Zsennye-kavicsbányában végzett régészeti feltárásról

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 57—69; ZOFFMANN 1999b: 1. ábra) temetőjére bukkantunk. A kultúra a kora bronzkor utolsó szakaszában, illetve a középső bronzkor elején (RBA2—RBB), azaz kb. 4000 évvel ezelőtt élt. Az első évben 10 sírt" (többségében csak helyét, üres vagy kirabolt és szétrombolt gödrét: 6., 8., 9. és 10.) tártuk fel. Egy sírt (7.) talán még a bronzkorban alaposan kiraboltak. A 4. sír bolygatatlan 25 év körüli nőjét két edénnyel, zsugorítva, az 5. sír férfijét (?) ugyancsak zsugorítva, de mellékletek nélkül, talán faládába temették el. A temetkezések elhelyezkedése szabályos, előre megtervezett rendre utal, hiszen egyetlen szuperpozíciós helyzettel sem találkoztunk. A sírfoltok a mai felszíntől átlag 50-70 cm-es mélységben jelentkeztek. A régészeti feltárást a következő 2003. június 2—4. valamint 24—28. között a HÚSA Bt. (Szeged) ásatási munkásaival folytattuk. A Bányászati Kft. a feltáráshoz szükséges gépeket biztosította. Az ásatás befejeztével az alábbiakat állapíthatjuk meg: 1. Összesen 25 jelenséget tártunk fel. Ebből egy (11.) újkori beásásnak bizonyult. A 17. és 25. számúedényeket tartalmazó objektum nem temetkezés, hanem azzal összefüggő szertartásra (halotti tor?) utalhat. A 25. objektum a halomsíros kultúra emléke. 2. A temetőt teljesen feltártuk, amelynek sírjai (összesen: 22) egy É—D-i irányú, kettős csónak alakot rajzolnak meg (2. ábra). Esetleg a temető E-i legvégén pusztulhatott el egy-két sír egy korábban létesített bányalejáró miatt. 3. A közösség legrangosabb halottai az 1. (géppel megbolygatott, bronztárgyak töredékeivel), a 13. (korabeli bolygatás, bronz tőrrel) és a 15. sírban (bronz tőrrel, 2 bronz torquessel, arany ékszerekkel és egy edénnyel) nyugodtak a temető D-i szárnyán. A temető közepén a 16. sírba mindössze egy edénymelléklettel temettek el egy idősebb férfit. Azonban a közvetlen mellette — hozzá tartozó? — ásott gödörbe (17.) 10 edényt helyeztek. Ez a szituáció és térbeli helyzete netán az ő különleges helyzetére utalhat. 4. A sírok tájolása nemenként egységes, azaz Ny—

К (férfi: pl. 15. sír) és K—Ny (nő: pl. 4. sír) volt. A sírok jelentőségét az adja, hogy Vas megye területének első, ehhez a kultúrához tartozó, hitelesen és teljesen feltárt temetője. Embertani feldolgozása elkészült — lásd e közlést —, amit szerzőtársaimnak, Tóth Gábor antropológusnak, és a régésztechnikus, de az antropológiai tevékenységben is segédkező Nagy Marcellának köszönhetek. A 15. sír kiemelt farönk koporsómaradványának meghatározásáért (tölgy: Quercus sp.) Grynaeus András (Budapest) tartozom hálával. Ugyanezen sír bronz tárgyakon megőrződött textilmaradványainak vizsgálata most van folyamatban, amelyet Tóth L. Attila fizikus (Központi Fizikai Kutatóintézet, Budapest) és Járó Márta vegyész (Képzőművészeti Egyetem, Budapest) végeznek. A teljes tervezett monografikus feldolgozásban — a fent említetteken túl — fém- és edény beltartalmi-, palinológiai vizsgálatok eredményei is helyet kapnának. A zsennyei temetővel tehát kiegészült Vas megyei leletanyaguk és elterjedési területük, hiszen Szombathelyen a Püspökkert (Romkert) ásatásából ismert és máig publikálatlan nagyméretű ház mellett (KÁROLYI 2003: 283) szórványként (KÁROLYI 1975: 5. tábla 14.) is dokumentált. A megyéből (KÁROLYI 1975: 186—187) azonban még több helyen ismert (település: Velem-Szt. Vid, temető: Pecöl, Sárvár, Simaság, és bizonytalan jellegű lelet: Hegyfalu, Rábakovácsi) megjelenésük. 2. Az első évben feltárt sírok anyagközlése a Bozsokon 2002. őszén megrendezett őskoros konferencia kötetében fog megjelenni. 257