Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”

GÁL К. és MOLNÁR A.: "Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletanyaga" ható (43/1). A formák között viszonylag kicsi a változatosság. A fésűzött töredékek ugyanabba a formacsoportba tartoznak (duzzadt, lekerekített peremű hordószerű fazék: 42/15; 43/10; 44/1, 4). Ezen edények alsó részét jelentik a hasonló módon díszített töredékek (talpkorong nélkül: 42/18; 44/9 illetve kis talpkoronggal, dísz nélkül: 43/9; 44/2). Előfordul a behúzott peremű tál (42/12, 13, 16; 43/8, 11). Széles formája alapján tál alsó része lehetett a 42/17 töredék. Ezen kívül még egy egyenes oldalú, lekerekített peremű edénynek a töredékei kerültek elő (42/14 és 43/7 — ez a forma egy másik objektumban, a 6. házban került elő nagy számban). A kisleletek közé tartoznak a gyűrűk (42/2, 5,6 — utóbbi kettő ferde bevagdosásokkal díszítve), a gyöngyök (42/3, 4) illetve egy vastárgy, amely valószínűleg egy kés maradványa (42/7). A ház leletanyagára a fésűzéssel díszített fazekak töredékei jellemzőek. A forma és a díszítés datálása általában LT С" (Id. pl. HUNYADI 1942-44: 141-2; BENADÍK 1961; GOLDMAN 1971: 56; JEREM et al. 1984-85: 74. Íj.). A séi leletanyaghoz párhuzamként mindenképp meg kell említeni a hasonlójellegű leletanyagot szolgáltató soproni 173. házat (JEREM et al. 1984-85: 6). A fésűzéssel díszített grafitos anyagú fazekak mellett a 43/4 alatt látható töredék párhuzamát szintén ez a ház szolgáltatta (JEREM etal. 1984-85: 21. kép/7). U2-KE 5 E jelölés alatt nem egy zárt régészeti objektumot kell érteni (16. és 45—47. tábla), hanem U2 területén két kisebb felületen — az út nyomvonalának keleti illetve nyugati oldalán — a jelenkori humuszréteg kézi erővel történő bontásából származó leletanyagot ( + 21 és +40 méter között) (ld. 16. tábla). A leletanyag tehát gyakorlatilag szórványnak minősíthető. A leletanyagban kizárólag nagyon jól korongolt edények töredékei szerepelnek. Soványítóanyagnak finom szemcséjű homokot használtak, ez és a kiégetés jó minősége gyakran azt eredményezte, hogy a kerámia szürke kő hatását kelti. A díszítésben kétfajta dísszel találkozunk: a fésűdísszel illetve a besimított díszítéssel. Az előbbi nagyobb számban van jelen. Egyszerű, párhuzamos vonalakból álló dísszel találkozunk a 45/5 a 47/9 és 11 esetében (megszakítva egy merőleges vonallal: 47/2). A dísz szabálytalan, egymást keresztező vonalakból álló (47/5) vagy íves változatára (47/4) is van példa. Egy esetben a fésűdísz az edény aljtöredékén látható (47/12), itt a dísz lefut az edény talpáig és szabályos, hármas csoportokban álló vonalakból áll. Szabályosságában hasonló ehhez az az oldaltöredék (47/10) amelyen a dísz„árka" téglalap keresztmetszetű (szinte bepecsételésnek mondható). A besimított dísz három töredéken figyelhető meg. A 45/4 egy belső díszes tál talptöredéke. A díszt két koncentrikus kör között álló hullámvonal alkotja. Két másik töredék esetében hasonló hullámvonal látható, csak itt a külső felületeken (47/3, 8). Az itt látható besimított hullámvonaldísz jelentősége, hogy bizonyítja a telepnek azt a LT D kori „továbbélését", amelyet objektumokkal nem lehet alátámasztani.

26 A formák között találkozunk tálakkal, illetve megvastagodó peremű fazekakkal. A tálak lehetnek Sprofilúak (45/3), behúzott pereműek (duzzadt, lekerekített: 45/1 vagy elvékonyodó peremmel: 46/3), nagy, kúpos (T-szerűen kialakított peremmel: 46/1) formájúak. Ez utóbbi gyakorlatilag megegyezik a Hunyady féle 9. típussal (HUNYADI 1942-44: 14. kép/9). Hasonló darab került elő Magyarszerdahely-Homoki dűlőről, a 12. sírból (HORVÁTH 1987: pl. XI/13). Előfordul még a kúpos, S-profilú tál (46/6) illetve a kicsi, félgömb alakú tál, lekerekített és kissé megduzzadt peremmel (46/9; 47/6, 7). 25. A típusnak van egy korábbi megjelenése: a Polgár—Király-érpárt lelőhelyen előkerült fésűs díszítésű kerámiát - a kósdi 30. sír alapján - egyértelműen a LT B2-re datálták (SZABÓ et al. 1997: 89). Ehhez a korai horizonthoz tartozik Ménfőcsanak, ahol szintén LT B2 kontextusban kerültek elő az ilyen módon díszítetett edények (TANKÓ 2001: 61). 26. Párhuzamként említhető Balatonföldvár (NovÁKl 1961: 10. kép/9), Esztergom-Hévíz (KELEMEN 1987: Pl. 5/1,2). 206