Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”

GÁL К. és MOLNÁR A.: "Sé-Doberdó. Az 1998-as és 200l-es ásatások vaskori leletanyaga" A fibula (25/1) természetesen az egyik legfontosabb korhatározó tárgy, az úgynevezett kelet-alpi állatfejes fibulák közé tartozik. Térben legközelebbi párhuzamai a velemi lelőhelyről kerültek elő (MiSKK 1907: XXXIX. t./25, 26; XLII/25-28), de itt rétegtani összefüggések nélkül. Zárt objektumból Sopron—

Krautackeren került elő, a 193. házból (JEREM 1986: Taf. 3) és a 26. kőpakolásos sírból (JKRKM 1986: Taf. 3; JEREM 1980, Abb. 5/1), mindkét esetben LT A2-re datálva JEREM 1986, Taf. 3). Kuffernből, a 8. sírból is ismerünk egy példányt (NEUGEßAUER 1992: Abb. 24/5), amely itt, mint a LT A csoport jellegzetes lelete szerepel (NEUGKBAUKR 1992: 68). Dürrnbergben több sírból is előkerült hasonló fibula, itt szintén, mint a kelet-alpi területek jellegzetes kora LT lelete szerepel (PAULI 1978: 106-8). A szentlőrinci temetőből is ismerjük a formát, itt három esetben bronzból, nyolc esetben pedig vasból készült példány került elő, mind a hamvasztásos, mind a csontvázas sírokból (JEREM 1968, 184). Parzinger szerint a típus — a saját időrendi rendszerében — a 9. horizont"

1 egyik vezérformája (PARZINGKR 1988, 48-49, Taf. 146/2). U2-KE 6 Szabályos téglalap alakú, földbe mélyített ház (17. és 34. tábla), lekerekített sarkokkal, kelet-nyugati hosszanti tengellyel, csak a legalsó szintje maradt meg — a paticsomladék felső szintje a nyeséssel volt egy szinten (az objektum az út területén került elő, a fölötte levő humuszréteget pedig az útépítéssel kapcsolatos munkák során távolítatták el, valószínűleg ezzel függ össze a leletanyag kis mennyisége is nagyjából száz töredék). Bejárati része nem került elő. Mérete körülbelül 5 x 2,5 méter. A ház betöltése erősen paticsos volt, ez összefüggő réteget alkotott, amely legjobban a ház keleti harmadában maradt meg. Ennek elbontása után a déli és a nyugati oldal közepe táján egy-egy cölöplyuk került elő (a padlószinttől mért mélységük 8 és 54 cm), tehát a cölöplyukak az omladék alatt voltak. A kerámiában többségben vannak a korongolt cserepek, mindössze 27 töredék nem korongolt (értelemszerűen ez nagyjából ugyanennyi százalékot jelent). A korongolással együtt járt a finom, homokos soványítás, ezeknél a kiégetés minősége jó (színük sötétszürke-barna, de van sárgás árnyalatú is). A kézzel formált töredékek is homokkal soványítottak, de itt gyakoribb a nagyobb szemcsék jelenléte, színük inkább világosbarna-vöröses. Díszítés csak ritkán figyelhető meg, akkor sem jellegzetesek. A 34. tábla/8, töredék esetében egy nagyon finom, vékony eszközzel, párhuzamos vonalakból álló, fésüzésszerű díszítést hoztak létre, míg a 34/18 alatt látható töredéken tgy árkolt vonal képviseli a díszt. A díszített töredékek közé tartozik egy gyűrűs talprésszel ellátott töredék (34/16 — korongolt, homokos soványítással). A formák között a leggyakoribbak az S-profilú tálak töredékei

17 (34/2, 6, 9, 11, 14, 15). A forma talán a LT kerámia legjellegzetesebb formája, előzményéről a 6. ház hasonló formája kapcsán már szóltunk. Általánosjellemzője, hogy korongon készültek, anyaguk apró szemű homokkal soványított, színük rendszerint sötétszürke, peremük lekerekített és kissé megvastagodó, a nyakhajlatban egy plasztikus borda van (formájára rányomja bélyegét a technológia — ti. a korong használata). A formán belül számos változat megkülönböztethető, itt inkább a lágy, éles törés nélküli, bordával díszített S-profilú formák vannak jelen. A nagyméretű, kézzel formált, kúpos tálak közé tartozik a 34/12 alatt látható forma (elvékonyodó és lekerekített peremmel) illetve egyenes peremű tál töredéke a 34/17, kissé megvastagodó peremmel, szögletes profillal. A kerámia töredezettségéből illetve kis számából adódóan nehéz egyéb formákat megkü16. időben ez a bizonyos 9. horizont a Kr.e. 480/470-450/440 közötti időszakot jelenti (PAKZINGKR 1988: kronológiai tábla). Ebbe a horizontba sorolja a Bucany-i temető I. fázisát, amely ugyan még késő-Hallstatt hagyományú, de már kora LT korú (PARZINGER 1988: 105-6). 17. Az S-profilú forma a 2. házból egyáltalán nem, a KE 5-ből néhány töredék került elő (hasonlóan a most tárgyalt KE 6-hoz, viszont itt a töredékek kis száma miatt a relatív arány magas). А 30-3 1. objektumok esetében előfordul a forma, de nem ez a jellemző, míg a 66. objektumban egy ilyen tál töredékei kerültek elő. Az 5. házra főleg a kúpos S-profil jellemző, míg a KE 27-29 anyagára szinte csak az S-profil jellemző. 202