Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 A Kárpát-medencei LT A-horizont a nyugati dendrokronológiai adatok figyelembevételével az V. század utolsó negyedénél valószínűleg nem kezdődött korábban. A Hollstein-félc délnémet tölgykronológia módosítása a Ha Dl kezdetére már biztosnak tekinthető dátumot szolgáltatott (Magdalenenberg, ie. 616/622 — FRIEDRICH 1999: 272), ezt, továbbá a szomolányi erőd (illetve a keleti hallstatt-erődök) pusztulási horizontjának 600 körüli dátumát (PARZINGER és STEGMANN-RAJTÁR 1988) figyelembe véve a Ha D2-3 időszak nagyjából (!) a VI. század második felére és az V. századra helyezhető. Mivel e perióduson belül az általunk tárgyalt leletanyag inkább egy későbbi forma- és ízlésvilágot képvisel, továbbá a későhallstatt leletanyag egy bizonyos periódusában korai kelta elemek is feltűnnek, Sé kora vaskori települése leginkább az V. századra keltezhető, hozzátéve, hogy már a VI. század végén megkezdődhetett a telep élete. 5 A fenti kronológiai következtetéseket a Seben előkerült szkíta tárgyak nem egyértelműen támasztják alá. A bizonytalan kronológiai helyzetű és minden bizonnyal sokáig divatos spirál-hajkarika és a nemkülönben keltezhetetlen agyagpecsétlő még nem feszíti szét az általunk valószínűsített kronológiai kereteket, bár Kemenczei Tibor mindkét tárgytípus esetében VI. századi használatot feltételez, a pintaderákat pedig semmiképp nem keltezné a VI. század utánra (KEMENCZEI 2001: 35) — a szaniszlói temetőben való hiányukat azonban nem érezzük elég súlyos kronológiai érvnek, és Krautacker 29. sírja — spirál-hajkarikákkal — is inkább az V. század temetkezései közé tartozik (JKRKM et al. 1984: 169). Fogas kérdés ellenben a séi nyílhegy kora, hasonló példány ugyanis Szentes—Vekerzug 30. sírjában került elő, a VII. század második felének, a VI. század első felének észak-balkáni viseletéhez tartozó korongfibula társaságában (PÁRDUCZ 1954: 8. tábla 1.). Ilyen korai datálás a séi példány esetében elfogadhatatlan, így vagy hosszú életű nyílhegy-típusról van szó vagy az ábrák alapján — mea culpa — nem mindig pontosan elvégezhető típus-besorolással van baj. Ennek kapcsán sort kell kerítenünk egy rövid, kronológiát érintő megjegyzésre. A legújabb kutatások (KEMENCZEI 1994, 2001 stb.) alapján egyre biztosabbra vehető, hogy a szkítának nevezett kultúra egyes elemei a VI. századnál, tehát az eddig vélt időpontnál korábban jelentek meg a Kárpát-medencében. Mindeközben a dendroadatok korrigálása a Ha D-periódus kezdetét is felfelé módosította mintegy hét évtizeddel (FRIEDRICH 1999: 272). Ezzel párhuzamosan a La Tene-időszak kezdete a korábban feltételezett 500 körül időponthoz képest későbbre tolódott/'Mindennek következményeként az V. század kezd kiürülni, pedig — legalábbis az északnyugat-dunántúli régióban — ebben a periódusban is számolhatunk (még ha nem is túl sűrű) településhálózattal. A séi leletek azt bizonyítják, hogy az eddig követett gyakorlattal ellentétben a Vekerzug-kultúra korábbra keltezése nem az egész tárgyi anyag korábbra keltezését, hanem bizonyos tárgytípusok hosszabb élettartamát kell, hogy jelentse. A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy a Sé-Doberdón feltárt kora vaskori leletanyag a VelemSzent Vid kiszolgáló-falujában élő, a szkítákkal szoros (nem ellenséges) kapcsolatokat ápoló V. századi népesség hagyatéka, akiknek kultúrájában a század vége felé új, nyugati elemek tűnnek fel, ezzel a Kárpát-medence egy új fejezetét nyitva meg. 5. A séi telepen С 14-vizsgálatok céljából begyűjtött minták alapján olyan eredmények születtek- KE 33: 583-496, 1. ház: 715— 530, 92. objektum: 629—572, 33. objektum: 1003-853 —, amelyek a tipológiai alapon történő keltezésnek ellentmondanak. Ennek kapcsán tudni kell, hogy vannak arra utaló adatok, hogy a Cl4-izotóp mennyisége 800 körül erősen visszaesik, 450 körül pedig ismét magasra emelkedik, a 800-500 közötti időszak kalibrálása nem pontos, így a kor Cl4-adatai megbízhatatlanok és a szükségesnél korábbra keltezettek (FRIEDREICH 1999: 271). 6. Vannak olyan vélemények, hogy Németországban a Hallstatt-kultúra 500 körüli végével kellene számolnunk (GF.RSBACH 1996; РЛРК 2000; FRIEDREICH és HENNIC 1995), mégis valószínűbb, hogy a LT Al kezdete Németországban 450 tájára datálható. A keleti hallstatt-környezetben megjelenő legkorábbi kelta elemek ennél nyilván későbbre keltezhetők. 185
