Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”

GÁL К. és MOLNÁR A.: "Sé-Doberdó. Az 1998-as és 200l-es ásatások vaskori leletanyaga" jába tartoznak a szintén gyakori bordák, melyek általában ujjbenyomkodással vannak tagolva. A bütykökhöz hasonlóan az őskor hosszú időszakában jellegzetes részét alkotják a házikerámia-díszítésnek, kronológiai jelzőértékük önmagukban nincs. Bütyök és borda kombinációja figyelhető meg a 84. objektum egyik edényén, ahol az egyébként párhuzam nélküli, lapos, függőleges állású bütyök ujjbenyomkodásos borda alatt helyezkedik el (8. tábla 7.). A 59. és a KE 16 objektumból előkerült, hullámos bordával díszített edényforma (8. tábla 6.) pontos párhuzamai ismertek Sopronból, ahol ez a típusú borda a kedvelt edénydíszítések közé tartozott (JEREM et al. 1984: 12. kép 5; JEREM és KARDOS 1985: 1. tábla). Kevésbé jellegzetes eleme telepanyagunknak a 93. objektumban másodlagos helyzetben előkerült, szépen kidolgozott, vékonyfalú, hegyes bütykös táltöredék (9. tábla 4.). Az ilyen jellegű bütyökdísz inkább a Ha C-periódusból ismert, a formának jó párhuzama Százhalombattán került elő egy Ha C2-D1 periódusra keltezett halomból, de hasonló bütykök figyelhetők meg más korahallstatt edényeken is (HOLPORT 1985: 22. kép; LKNGYKL 1959; Рлткк 1993). Lelőhelyünkön két helyről (92. objektum: — 9. tábla 2. — és 114. objektum) ismert fésűdísz-szerű függőleges árkolás (persze eltér a kelta fésűdísztől!) ritka díszítésmódot képvisel, noha szélesebb-keskenyebb kannelura alkalmazása nem teljesen elszigetelt jelenség (pl. Pilismarót - WOLLÁK 1979, 9. kép 6-8). Nagyon érdekes a belülről kinyomott nagy dudorokkal, kívül pedig igen sekély, függőleges árkolással díszített edénytöredék a 4. házból (7. tábla 3.). Ez a jellegű dudordísz széles körben elterjedt (pl. Sághegy, Boba, Velem - LÁZÁR 1955; MlSKE 1907 stb.), ám kívül függőlegesen árkolt változatát nem ismerem. A belülről kinyomott díszes („buccherós"-nak is nevezett) edényeket korábban a Hallstatt-időszak legvégéhez kötötték. Ma a kép kicsit árnyaltabb, a mi példányunk azonban — a 4. ház egyéb leletei alapján — biztosan hallstatt-végi. A tárgy anyaga egyébként — keményre égetett, fekete cserép — bizonyos mértékben eltér a telepen általános kerámiaanyagtól. Szintén későhallstatt korú a 114. objektumban előkerült, nagy, belülről kinyomott dudorokkal — és grafitrácsmintával — díszített kúpos nyakú edény töredéke (13. tábla 4.). Egyedi formát képvisel az 1. házból előkerült kihajló peremű edény, a nyakon belülről kinyomott lencsedísszel (6. tábla 1.). A belülről kinyomott díszítés, mint említettük, a hallstatt (későhallstatt)-időszakból több helyről ismert, ezekben az esetekben azonban a belülről kinyomott dudor más alakú és mindig lejjebb, a vállon és hason, nem a nyakon található. Az edény amúgy a hozzá legközelebb álló formák (pl. Pilismarót — WOLLÁK 1979: 4. kép 1) alapján mindenképpen a Ha D-periódus fejlettebb szakaszába keltezhető. A nyakon található lencsedísznek nem találtuk párhuzamát az eddig publikált anyagokban, pedig minősége alapján valószínűleg nem a séi fazekasok által kifejlesztett formáról és díszítésmódról van szó. Feltűnő jelenség, hogy lelőhelyünkről alig ismertek grafitsáv-díszítésű kerámiatöredékek (12. tábla 8., 13. tábla 5.), pedig а На С időszakban igen gyakori belső táldísz még a Ha D-periódus közepén is általános jelenség, a D2-korú — így Pilismarót és Csönge - lelőhelyek anyaga szép számmal tartalmaz ilyen kerámiát (WOLLÁK 1979; FEKETE 1988). A grafitsávos díszítés inkább külső díszként van jelen, egy esetben alig látható, festett háromszögek formájában (12. tábla 1.), egy esetben pedig az inkább tálak belső díszeként megszokott vékony-széles vonalkombinációban, belülről kinyomott dudorokkal díszített edényen (13. tábla 4.). A grafitrácsmintás tálak hiánya (kisebb aránya) kronológiai szempontból fontos lehet és a Ha D2-3 korábbi és későbbi szakaszának elválasztásában segíthet minket. Jellemző ezzel szemben a séi telepanyagra a grafitos felületű cserepek nagy száma (mintegy félszáz töredék) - meglétük egyben azt is bizonyítja, hogy nem talajtani okok miatt hiányzik a rácsos-grafitminta Séből. A 92. objektum omladékából származó fenéktöredék besimított, kaviccsal behúzkodott dísze (11. tábla 3.) a Hallstatt-időszak legvégére jellemző, részben a grafitsávos festés helyett vagy azzal párhuzamosan alkalmazva. Mind formájában, mind technikai kivitelében — erősen kihajló peremű, fekete, foltos, jól égetett, vastag falú töredék, pereme alatt vízszintes, széles és mély, szabálytalan árkolásokkal — elüt a telepünkön általánosnak mondható kerámiától egy, az „A" szelvényben szórványként előkerült edénytöredék (10. tábla 2.). A nyak díszítése nem is nevezhető árkolásnak, inkább a nyak hullámos kialakításáról beszélhetnénk. Pontos párhuzamát, amennyiben ez ábrán keresztül megállapítható, csak egy 180