Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)
Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”
GÁL К. és MOLNÁtt A.: "Sé-Doberció. Az 1998-as és 200l-es ásatások vaskori leletanyaga" 2—3 km-re, az északi és keleti oldalról meredek, magaslati telepnek kifejezetten alkalmas Oladi-domb előteréből, a Hübner téglagyár telkéről LlPP Vilmos (1876) valószínűleg koravaskori leleteket említ (a leletanyag nincs meg), a tornacsarnok helyén (a dombon) pedig ősi kereksánc által védett pogányvárat, amelyet a XIX. század közepén még ők is láthattak, ám már a század végére elpusztult. Noha ásatásra a területen egyelőre nem került sor, a fenti adatok és a hely földrajzi képe alapján talán nem kizárt, hogy kora vaskori, magaslati (erődített?) telep létével számolhatunk az Oladi-platón, mely a Borostyánkőút ellenőrzését is elláthatta (akár a velemi központ előretolt helyőrségeként). A LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE A leletanyag értékelésére rátérve meg kell állapítanunk, hogy — miután a séi telep zárt objektumainak száma csekély, a leletanyag igen töredékes és az edényformák között kevés meghatározható típus van, ugyanakkor az agyagedények technikai kivitele minden objektumban szinte egyező — a telep kerámiaanyagát kénytelenek vagyunk egységes egészként kezelni és értékelni, ami finomabb kronológiai következtetések levonására nem ad módot, de legalább a falu hozzávetőleges időrendjének tisztázásában segít minket. A szuperpozíciók hiányából és a leletanyag hasonlóságából kiindulva nem keltezhető túlságosan tág időhatárok közé a séi telep (legalábbis annak feltárt része), pontosabb datálását azonban nemcsak a lelőhely bolygatottsága, hanem a későhallstatt időszak kronológiai és tipológiai kidolgozatlansága is korlátozza. Mindamellett viszonylag pontosan meghatározható az a — nem túl nagyszámú lelőhelyről ismert — kör, amelynek leletei a mi telepanyagunkkal mutatnak nagyfokú hasonlóságot. Az analógiák nagy részét az északnyugat-dunántúli Ha D-telepanyagokban (Velem-Szent Vid, Sopron-Krautacker, Csönge—Kódis-domb, Darnózseli), a délnyugat-szlovákiai „szkíta-hallstatt" telepeken (Szered, Hoste, Ipolype-reszlény, Nyitra, Hubina) és az utóbbi területhez szorosan kapcsolódó északkelet-dunántúli lelőhelyeken (Pilismarót—Szobi-rév, Tokod-Altáró, Pomáz, Szigetszentmárton, Visegrád) találjuk meg (MISKK 1907; MARTON 1998; JEREM 1981a, 1981b, 1984; FEKETE 1988; NÉMETH 1996 illetve PAULÍK 1956; BÚJNA és ROMSAUKR 1984; BALASA 1959; ROMSAUKR 1993; ROMSAUER és PlKTA 1992; WOLLÁK 1979; PATKK 1984; KKMKNCZKI 1977; GRÓH 1984). Természetesen elsősorban házikerámiáról van szó, amely nem túlságosan durva kivitelű (az edények felülete általában szépen eldolgozott, simított), de kevés az igazán jó minőségű, vékonyfalú, fényezett finomkerámia. Az edények többsége közepesen iszapolt, jól — de nem túl keményre — égetett, nagyobb részt vörös-vörösbarna, igen gyakran foltos (ez még a legjobb kidolgozású kerámiára is jellemző), kisebb részben sötétbarna-fekete színű. Soványítóanyagként szinte minden cserép tartalmaz homokot (ezt a tárgyleírásban külön fel sem tüntettük), továbbá igen nagy (mintegy 70-80 %-os) arányban találkozunk kerámiazúzalékkal való soványítással. Sajnos a szakirodalom elég szűkszavú az edények soványítási technikáinak témakörében, így nem igazán lehet eldönteni, vajon regionális jellegzetességgel állunke szemben vagy a korban általánosnak tekinthető jelenség az apró kerámiatöredékek soványítóanyagként való alkalmazása, Seben ez mindenesetre jóval felülmúlja a kavicsos soványítású cserepek arányát (ritkán együttes alkalmazásuk figyelhető meg). A kerámiás soványításnál kisebb mértékben, de jellemző lelőhelyünkre grafit alkalmazása is, méghozzá igen változatos módon. Egyes cserepek anyaga nyomokban tartalmaz grafitot, ezekben az esetekben nem tudatos szennyeződésről lehet szó. Viszonylag gyakran találkozunk több vagy kevesebb grafitszemcse (néha nagy grafitdarabok) agyagba keverésével, ezt a módszert általában kerámia vagy kavics felhasználásával párhuzamosan alkalmazták. Jóval ritkábbak a grafitos anyagú edények — az igazság az, hogy objektumaink jelentős részében problémát okoz elkülönítésük a kelta grafitos árutól, így pontos arányuk nem meghatározható —, de néhány zárt gödör leletanyaga alapján kétségtelenül ez a jellegű kerámia is megvan a lelőhelyen. Hogy a soványításban a grafit részleges alkalmazása is megfelel-e a kifejezetten grafitos anyaggal elérni kívánt funkcionális cé178
