Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”

GÁL К. és MOLNÁR A.: "Sé-Doberdó. Az 1998-as és 200l-es ásatások vaskori leletanyaga" gasodó szalagfül és edénytest találkozási pontja, fő különlegessége, hogy az edény belseje felé két kis bütyökből álló dísz nyúlik be (14. tábla 8.). Vörös oldaltöredék, kívül fésűdísz-szerű, sűrű, függőleges árkolással, a „fésűdísz" felett simított felületű, élesen előreugró vállkiképzéssel, hasonló a 92. objektumból előkerült példányhoz (9. tábla 2.). Durva kidolgozású, vörös, kerámiával soványított, egyszerű fazék alakú miniatűr edény. Vörös, kerámiával soványított hordó alakú edények egyenes peremtöredékei (22 db). Behajló peremű tálak töredékei, némi kerámiával soványítva, néhányon grafitmáz nyomaival (7 db). Sötétre égett, fényezett, grafitmázas, vékonyfalú oldaltöredékek, némi kerámiával soványítva (17 db). Oldaltöredékek kevés grafitszemcsével ill. kaviccsal (3 db) vagy kerámiával (14 db) soványítva. Barna ill. vörös, kisebb-nagyobb grafitdarabokkal soványított oldaltöredékek (4 db). Vörös, vörösesbarna oldaltöredékek igen sok grafitszemcsével soványítva (6 db). Grafitos anyagú, vastagfalú oldaltöredékek (6 db). Fekete, barna (17 db) és vörös (1 db), fényezett oldaltöredékek, általában homokkal soványítva. Oldal töredékek ujjbenyomkodásos bordával, kerámiával, két esetben kevés grafitszemcsével soványítva (5 db). Sötétre (13 db) vagy vörösre (14 db) égetett, kevés apró kaviccsal soványított oldaltöredékek. Vörös, vörösesbarna, kerámiával és apró kaviccsal soványított oldaltöredékek (14 db). Vörösre, vörösesbarnára (103 db) vagy sötétre égetett, kerámiazúzalékkal soványított töredékek. Vörös, edény falából vágott, 3 cm átmérőjű korong, funkciója nem megállapítható. Vörös, gúla alakú agyagnehezékek töredékei, a nehezékek eredeti mérete nem megállapítható (3 db). Vörös oldaltöredékek vízszintes, hosszúkás bütyökkel, kerámiával soványítva, három esetben a bütyök középen ujjal benyomva, egyik bütykön látható a kiégetés előtti „csapolás" módja (9 db). Az edények — három töredéktől eltekintve — kézzel formáltak. Szinte minden kerámiatöredék tartalmaz homokot soványítóanyagként, ezt külön egyik esetben sem jeleztük. A tárgyleírásban nem szereplő 9, 11., 18., 21., 29., 33., 34., 43., 61., 63., 64., 67., 73., 78., 85, 87, 89, 94, 105, 109, KE 13, KE 16, KE 17 és KE 39 számú objektumok kis mennyiségű, a telepen általánosnak mondható, kézzel formált, homokkal és némi kerámiával, esetenként grafitszemcsével vagy kevés apró kaviccsal soványított, vörösre, vörösesbarnára égetett kerámiatöredéket tartalmaztak. A TELEPÜLÉSI JELENSÉGEK ÉRTELMEZÉSE Mozgásterünk a lelőhely kora vaskori településszerkezetét értékelve meglehetősen szűkre szabott. A Hallstatt-időszakra keltezhető objektumok száma eléri a hetvenet, ezek nagyobb része azonban rendszerbe nem illeszkedő cölöplyuk. A 32 településgödör közül 14 tekinthető teljesen zártnak, ezeknek csak kis része tartalmaz jelentősebb mennyiségű leletanyagot (1. és 4. ház, 92—103, 189-195. objektum, KE 10, KE34), a gödrök többségében jó, ha 10 darab cserepet találunk. Bolygatott a valószínűleg kora vaskorinak tartható 29, 58. és 67. objektum és az egyik legjelentősebb mennyiségű leletanyagot szolgáltató 77. számú méhkas alakú gödör is. Könnyebben magyarázható a humuszban megfogott épület-omladékok felső szintjein előkerült nem kora vaskori kerámia, a feltárt öt épületmaradvány omladéka alatt azonban zártnak tekinthető a leletanyag. Mindezen okokból kifolyólag a lelőhelyen az objektumok egyenkénti értékelésére kronológiai szempontból sajnos nincs mód, de — lévén a gödrök döntő többsége sekély, altalajba alig mélyedő beásás — funkcionális értelmezésük is erősen korlátozott (csupán a 69, 77. és KE 34 számú méhkas alakú vermek esetében gondolhatunk élelemtároló gödör-szerepre), a település struktúrájának tanulmányozását pedig a településjelenségek bolygatott volta mellett az is akadályozza, hogy a feltárás a kora vaskori település lehetséges kiterjedésének igen kis részét érintette. A legszembetűnőbb és legfontosabb telepjelenségek természetesen a „házak". Az 1. ház - melynek nagyobb része az útépítés földmunkái során részben megsemmisült — egy szögletes, mintegy 30 cm mélyen az altalajba mélyedő épület részlete, benne kemence szerkezetileg nem teljesen ép maradványa került dokumentálásra. A helyszíni megfigyelések szerint a ház gödrébe földet döngöltek és erre a padkaszerűségre épült a platni, aminek alapozása kerámia-töredékekből áll. A kemence mellett, az épület padlójába 176