Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Bíró Szilvia: Savaria nyugati temetője

BÍRÓ Sz.: Savaria nyugati temetője dorláskorhoz tartozik. Savaria városában a lakosság folyamatos továbbélése bizonyított (OTTOMÁNYI és SOSZTARITS 1998: 179-180). A temető további használatára utal a Liget Hotel mögött talált I. Leó aranysolidusa (KlSS et al. 1998: 79). A temetőben szuperpozícióval egy esetben találkozunk: a Liget Hotel 10. sírjánál, ahol egy II. századi síi­anyaga keveredett össze egy IV. századi objektuméval. Korábbi sírok kőanyagának felhasználása történt a Ritter-féle szőlő egyik koponya nélküli csontvázánál. A sír keltezése szinte lehetetlen — melléklet hiányában, egyedüli támpont egy korábbi sírkő másodlagos felhasználása, ebből kifolyólag a sírok a II. századnál nem le­hetnek régebbiek, a kőemlék újbóli felhasználása miatt esedeg a III. századra keltezhető (BuÓCZ 1997). Az előző oldalakon megpróbáltam Savaria nyugati temetőjéről ismert összes információt összegyűj­teni. A lelőhelyek katalógusa minden eddig megjelent listánál bővebb, de természetesen nem állíthatom, hogy teljes. A lelőhelyeken túl a temetőhöz kapcsolható leletanyag és az itt előforduló rítusok bemutatá­sával megpróbáltam az egyes sírokat kronológiai sorrendbe és topográfiai környezetbe elhelyezni. A ren­delkezésünk álló adatok alapján lehetségessé válik a császárkultusz központi területének és a lanciarii erőd lehetséges helyének pontosabb meghatározása. Végül újra kihangsúlyoznám, hogy a fenti következtetések csak a rendelkezésünkre álló töredékes adatok felhasználásával készült, és mivel a temető területén nagyobb összefüggő részlet eddig nem került feltárásra — kivéve a Liget Hotel esetében —, ezért a fentiek bármikor módosulhatnak. Hiszen az, hogy a sírok térképre való vetítésekor egy adott területen nincsenek temetkezések, nem jelenti feltétlenül azok hi­ányát, hanem utalhat arra is, hogy onnan nem rendelkezünk semmilyen régészeti információval. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönet illeti Ilon Gábort, hogy a Szt. István Park—Liget Hotel leletanyagának feldolgozását átenged­te, valamint Medgyes Magdolnának, hogy ásatásainak idevágó részleteit a rendelkezésemre bocsátotta. Köszönöm továbbá a Savaria Múzeum többi munkatársának a közreműködését. Hálás vagyok továbbá Gabler Dénesnek, aki a terra sigillaták feldolgozásában nyújtott segítségén túl útmutatást nyújtott a dol­gozat egészének elkészítésében, valamint Sosztarits Ottónak szakmai tanácsaiért. IRODALOM ALRAM-STKRN, E. (1989): Die römischen Lampen aus Carnuntum. — Der Römische Limes in Osterrech. Heft 35. Osterreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, pp. 332. BÁNKI, Zs. (1990): Forschungen in Gorsium in den Jahren 1985/86. —Alba Regia. Az István Király Múzeum Evkönyve, 24: 93—136. BÁNKI, Zs. (1992): Beiträge zum pannonischen spätrömischen glasierten Siedlungsmaterial — In: GLASIERTE KERAMIK 1992, 36-44. BARKÓCZI, L. (1988): Pannonische Glasfunde in Ungarn. — Studia archaeologica, 9. Akadémiai Kiadó, Budapest. BARKÓCZI, L. (1993): Frührömische glasierte Keramik in Ungarn. — In: GLASIERTE KERAMIK 1992, 7-45. BARKÓCZI, L. es BONIS, E. (1954): Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony (Vetus Salina). —Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 4: 129—199. BERNHARDT, H. (1981): Zur Diskussion um die Chronologie Rheinzaberner Relieftöpfer. — Germa­nia. Anzeiger der römisch-germanischen Kommission des deutschen Archäologischen Instituts, 59: 79—93. BÍRÓ-SEY, К., MEDGYES, M. és TORBÁGYI, M. (1998): Der spätrömische Münzschatzfund von Tokorcs. — Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, pp. 72. 104

Next

/
Thumbnails
Contents