Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Újkori történelem – Helytörténet - Kiss Gábor–Tóth Kálmán: Tárlatvezetés hét hangképben
Kiss G.-TÓTH К.: Gyűjteményünk kezdetei I. ros első történetírója, Schoenvisner István sem említette létezését. A téves elképzelések kiváltója nyilvánvalóan az említett ábrázolás kivágott és 1863-ban Pestre, a MTA-hoz felküldött rajzrészlete okozta. Erre ugyanis az volt ráírva: „...állt a mostani és régi postaház közt... " 11 , hátoldalán az elhelyezkedését mutató ceruzavázlat alatt további információ: „ 1820 körül egy része még meg volt, akkor rabokkal a megye lebontatta. "' 4 Erre a véleményre alapozva azután a tévedések egész láncolata indult meg. Még a múzeum kőtárában látható Iuppiter szobortöredéket is összefüggésbe hozták vele, mivel az izmos férfitest mellrészét ábrázoló hatalmas torzót a diadalív jobb oldali szobordíszének vélték. Hasonlóan hozzátartozónak gondolták a városban szerteheverő gránitoszlopokat is. Bél Mátyás 1730 körüli híradása így szól a Szombathelyen talált oszlopokról: „Gyakran előfordulnak 6 arasz hosszú és 4 arasz széles oszlopok és bizonyos fajta, a fekete kőnek igen szemrevaló és nagyon ritka maradványai; ezekből jó néhány található. Semmit sem különböznek a diadalívek maradványaitól. Ezeket Lazius Constantius császár diadalíve romjainak mondja. Nemrégiben a város Varga Mihály nevű vargája midőn a legutóbbi tűzvészben házának törmelékeit, kincstalálás reményében jó mélyen megásta, válogatottan szép, fekete kőből gyönyörűen kifaragott testes oszlopokra bukkant. " is Az oszlopokról egyébiránt Pietro Ransanus is megemlékezett a Sabariáról, 1475-1478 között készített leírásában: „Ott van a hajdani város, Sabaria, amelynek sok maradványa ma is megvan, ezek között rendkívüli nagyságú oszlopok; itt született Szent Márton, jóllehet Itáliában töltötte ifjúságát. " {6 A város főterén 1713-ban felállított Szentháromság-szobor talapzatául is egy római kori oszlop szolgált. Bél Mátyás így idézi annak feliratát: „Ez a kő tanúja legyen szeretetünknek. Ez amelyet egykor a pogány babonaság állított a pokol szolgálatára, és amely hordozta hamis istenségek bálványszobrait, és azt a sok hiábavalóságot, amit a pokol sugallt. Majd ekkora bűnnek büntetéseként több, mint ezer évig csúfosan hevert itt, eltemetve a földben, a sötétségben, de most Szilynek a halál utáni bőkezűsége napfényre hozta és oszlopul állítja, hogy örök dicsőséggel tartsa az igaz Isten jelvényét... " n Ide kívánkozik a Vasmegyei Lapok 1869. június 26-i számának tudósítása a régi Szentháromságszobor bontásáról: „Szombathelyen az új Szt. Háromság szobor már fenn áll, s kivitele igen kielégítő. A mellette álló régi szobrot a napokban kezdték lebontani. A háromság jelképét szerencsésen le is vették, de az ezt tartott szobor körül oly rosszul jártak el, hogy az dülés közben 3 darabra szakadt. Kár volt a gyönyörű gránit szobrot mely római oszlopból lévén a Szt. Háromság szoborhoz felhasználva, régészeti műbeccsel is bírt - ekként tönkre tenni. E szobornál ellenkezője igazolódott ama közmondásnak, hogy lebontani könnyű, de építeni nehéz. *"' A diadalkapu meglétét látszott alátámasztani egy felirattöredék is, amely oromdíszes, kettős kapuszárnyakkal és oszlopokkal megépített ívet, arcust említ. A jelenlegi kutatás álláspontja szerint azonban mégis úgy tűnik, hogy a Kenedics által ábrázolt diadalív sohasem állt Savariában. Valószínű, hogy a rajz a középkori eredetű, akkor még álló Kőszegi utcai városkapu alapján készülhetett. Más kérdés, hogy volt-e valaha is diadalív Savariában? Ha igen, úgy annak felfedezése még várat magára! KÖVEK A PUSZTASÁGBAN - STEIN AM ANGER (Zene - Brahms: 2. szimfónia Op. 73. D-dúr. Allegretto grazioso) Városunk német neve „Steinamanger" - vagyis: kövek a pusztaságban. A legendás helynév, Steinamanger egy 1392-ben kelt forrásban fordul elő először, a 15. századtól használata már folyamatos. Szombathely város hivatalos neveként azonban csak a Bach-korszakban használták, de német nyelvterületen máig ismert. A német helynévre korán felfigyeltek a kutatók, Wolfgang Lazius volt az első, aki foglalkozott annak keletkezéstörténetével. О úgy gondolta 1598-ban, hogy a német név Nagy Károly katonáitól származik, akik a 791. évi hadjáratból hazatérve meglátták a hatalmas köveket és faragványokat, és így kiáltottak fel: „Kövek a pusztaságban!" 13. FETTICII NÁNDOR: Colonia Claudia Savaria. Vasi Szemle 6 (1939) 128. p. 14. FETTICH: im. 128-129. p. 15. BÉL MÁTYÁS: Vas vármegye leírása. (Ford. Tihanyi Tiborné Szálka Irma) Vasi Szemle 31 (1977) 280. p. 16. RANSANUS, PETRUS: A magyarok történetének rövid foglalata. (Közreadja Blazovich László, Szerk. Galántai Erzsébet) Bibliothaca Historica. Európa Könyvkiadó. Bp., 1985. 69.; Kiss - Tóth - Czigány im. 235. p. 17. BÉL: im. 284. p.; KlSS - TÓTH - CziGÁNY: im. 239. p. 18. Vasmegyei Lapok 3/26 (1869. június 26.) 4. p. 366
