Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Újkori történelem – Helytörténet - Csák Zsófia: Reiszig Ede – Szombathely város díszpolgára
CsÁK ZS.: Reiszig Ede - Szombathely város díszpolgára A szanatóriumot többé nem hagyhatta el. 1908. augusztus 21-én szeretteitől körülvéve csendben hunyt el. Holttestét egyenesen Kámonba szállították, hogy utolsó kívánságát teljesítve ott helyezzék örök nyugalomra. Az augusztus 23-i beszentelést követő második napon, a gyászoló család fájdalmában osztozva, a vármegye közönsége mély részvéttel kísérte utolsó útjára egykori főispánját. Délután 3 órától fogatokon és gyalog gyászolók tömege érkezett a kis kámoni temetőbe. A családi sírboltban felravatalozott, egyszerű fekete koporsóban nyugvó Reiszig Ede lábainál családjának gyászkeretes címere, díszkardja és rendjelei mellett helyezték el a számára oly kedves, 1889-ben Szombathely városától kapott díszpolgári oklevelet is. Négy órakor kihozták a koporsót a kripta mögé, ahol a szombathelyi tűzoltóság és az Aggharcos Egylet tagjai álltak díszsort. Búcsúztatását követően a „Circumdederunt me gemitus mortis..." ének elhangzása után a koporsót bevitték a kriptába, ahol a földi létben megfáradt test és lélek örök nyugalomra talált. A koszorúk fekete, lila, nemzetiszínű és kék, fehér szalagjai szívhez szóló utolsó üzeneteket közvetítettek. Felesége és gyermekei: „Isten veled! - Irma" illetve „Ede, Tony, Lajos, - Míg porodra hintünk virágot, Lebegj Te őrangyalként fölöttünk." „Géza, Ilona - Emlékedet mindig megőrizzük."; unokái: „Irmi, Margit - szeretett nagypapánknak"; testvérei: „Alajos - Edének" és „Szeretett Edémnek - Iréné"; a hivatalos elköszönőktől: „Feledhetetlen hű fiának - Vasvármegye közönsége"; „Díszpolgárának - Szombathely város közönsége"; „Szeretve tisztelt elnökének - a Vasmegyei Kaszinó"; „A kereskedelmi minisztérium tisztikara - Reiszig Ede államtitkár emlékének"; „Örökös díszelnökének hálás kegyelettel - a Vasmegyei Tűzoltószövetség"; „Az Adria tengerh. Társaság igazgatósága - Reiszig Edének"; „A Déli Vasút igazgatósága - kegyelete jeléül"; „A 11. huszárezred tisztikara."" Édesapjuk elvesztésekor a fiúgyermekek már független egzisztenciával rendelkeztek. Az elsőszülött Ede - ki gyermekkora óta súlyos halláskárosodásban szenvedett, később teljesen elveszítette hallását - a fővárosban dolgozott belügyminiszteri segédtitkárként. Tudományos kutatómunkáját több publikáció igazolja. A XX. század végén megjelenő, Magyarország vármegyéit ismertető sorozat Vasvármegye történetét feldolgozó kötetének egyik társszerzője volt. Jelentős eredményeket ért el a családkutatások terén is. A másodszülött fiú, Lajos, édesapja halálakor cs. és kir. sorhajózászlós, a legfiatalabb gyermek, Géza cs. és kir. főhadnagy all. huszárezredben. Egyetlen leánya Antónia, édesanyjának nem csak vigasztaló támasza, de igazi lelki társa is volt. Férje halálát követően a család összetartásán kívül továbbra is a jótékonykodás jelentette az özvegyen maradt nagyasszony számára az igazi elfoglaltságot. Előkelő társadalmi állását férje oldalán nem a talmi ragyogásra, hanem a szív jóságából eredő nemes egyszerűséggel a nyomor enyhítésére használta fel. Mindenütt ott volt ahol segíteni kellett, ha kellett példamutatással, ha kellett szavakkal, de leginkább tettekkel. A szeretett társ elvesztését követő hónapban, 1908. szeptember 8-án avatták fel Budapesten az Erzsébet Örökimádás-templomot, melynek felépítéséhez az elnöksége 4 " alatt működő Vas vármegyei gyűjtőbizottság lelkes munkája is hozzájárult. Az anyát érhető legnagyobb tragédia, Alajos fiának 1922. október 15-én bekövetkezett hirtelen halálát 41 követően visszavonult minden közéleti szerepléstől. Csak a Katolikus Jótékony Nőegyletben végzett munkáját folytatta, melynek 10 éven keresztül volt elnöke. 1935. január 27-én, 85 évesen hunyt el. Férje mellé, a kámoni temetőben lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A város díszpolgárai közül Reiszig Ede ny. államtitkár, Vasvármegye egykori főispánja az első, akinek tiszteletére egész életpályát bemutató emlékkiállítást 42 rendeztek Szombathelyen. A Savaria Múzeum Kamaratermében 2002. december 5-én megnyílt kiállításon Feiszt György, Szombathely város al39. Reiszig Ede temetése. — Vvm 1908. aug. 26. p. 2. 40. CsÁK ZsÓKlA: Örökimádás-templom Erzsébet királyné emlékére. — VHHK 1998/3 pp. 18-30. 41. Reiszig Alajos kora ifjúsága óta a haditengerészetnél szolgált, majd a hadügyminisztériumba került, mint előadó. A világháborút végigszolgálta, majd visszakerült a minisztériumba, s Budapesten élt. Még esak 46 éves, amikor egy veszélytelennek tűnő kisebb műtétet követően váratlan komplikáció állt be, s nem tudtak rajta segíteni. 340
