Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Természettudomány - Balogh Lajos. Gáyer Gyula – az Alpok növényvilágának kutatója – Savari Múzeumban őrzött alpesi növénygyűjteménye

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) BOKOR P. (1989): Vas megye természetföldrajzi tájbeosztása. (Die naturgeologische Landschaftseinteilung des Komitates Vas.) - Vasi Szemle, 43(1): 26-47. BORBÁS, V. (1892a): Violarieen. In: KOCH - HALLIER - WOHLFAHRT: Synopsis der deutschen und schweizerischen Flora. III. Aufl. I. pp. 161-262. BORBÁS , V. (1892b): Sileneen. In: KOCH - HALLIER - WOHLFAHRT: Synopsis der deutschen und schweizerischen Flora. III. Aufl. I. pp. 320-397. BOROS A. (1924): Őszi botanikai kirándulásom a stájer havasokba. - Ilerba, Budapest, 7: 450-451. BOROS A. (1933): Dr. Gáyer Gyula emlékezete. - Bírák és Ügyészek Lapja, Budapest, 1933. ápr.-jún. p. 6. CHRIST, H. (1879): Das Pflanzenleben der Schweiz. - Verlag von Friedrich Schulthess, Zürich, 488 pp. CHRIST, H. (1925): Die Anfänge der Alpenfloristik im XVI. und XVII. Jahrhundert. - Veröffentlichungen der Geobotanischen Institut Rubel, Zürich, Heft 3. CSAPODY I. (s. a.): Raxalpe (A Gustav WF.NDELBERGER, Erich HÜBL és Emilia BALATOVATULACKOVA társaságában megtett terepbejárás naplójegyzetei). - Kézirat, Sopron, 5 pp. [kb. 1980-as évek] DlELS, L. (1910): Genetische Elemente in der Flora der Alpen. - Botanische Jahrbücher, Leipzig, 44, Beibl. 102. ENGLER, A. (1903): Die Pflanzenformationen und die pflanzengeographische Gliederung der Alpenkette. - Notizbl. des kgl. botan. Gartens und Museums zu Berlin, App. VII. 2. Aufl., Leipzig. FARKAS S. (szerk., 1999): Magyarország védett növényei. - Mezőgazda Kiadó, Budapest, 419 pp. FRITSCH, K. (1897): Excursionsflora für Österreich. - Carl Gerold' Sohn, Wien; 3. Auflage, ibidem, 1922. FRITSCH , K. (1926): Beiträge zur Flora von Steiermark. VI. - Osterreichische Botanische Zeitschrift, 15: 214-229. (p. 215,218.) FRITSCH , K. (1929a): Beiträge zur Flora von Steiermark. VII. - Mitteilungen des Naturwissenschaftlichen Vereines für Steiermark, Graz, 64-65: 29-78. (p. 30, 39.) FRITSCH , K. (1929b): Beiträge zur Flora von Steiermark. VIII. - Mitt. Naturw. Ver. Steiermark, 66: 72-95. (p. 86.) GAYER, GY. (1907a): Zwei Aconitum-Arten aus Tirol. - Magyar Botanikai Lapok, Budapest, 6: 119-122. GÁYER , GY. (1907b): Magyarország és Alsó-Ausztria flórájának Lycoctonum-Ше sisakvirágai. Aconita Lycoctonoidea Regni Hungáriáé additis Lycoctonideis Austriae inferioris. - Magyar Botanikai Lapok, 6: 286-303. GÁYER GY. (1909): Vorarbeiten zu einer Monographie der europäischen Aconitum-Arten. Az európai Aconitum-íapk monográfiájának előmunkálatai. - Magyar Botanikai Lapok, 8: 114-206, 310-327. GÁYER, GY. (1911a): DeAconitis quibusdam alpinis. - Magyar Botanikai Lapok, 10(4-7): 194-196. GÁYER GY. (1911b): Aconitum hebegynum DC. - Magyar Botanikai Lapok, 10(4-7): 197-204. GÁYER GY. (1911c): Az erdei fenyő-erdő mint a pusztai növényzet menedéke. - Természettudományi Közlöny, Pótfüzetek, Budapest, 43(2-3): 143-144. GÁYER, GY. (1912a): Aconitum. Eisenhut. In: HEGI, G.: Illustrierte Flora von Mittel-Europa. III. Bd., pp. 492-507. GÁYER, GY. (1912b): Die bayerischen Aconita. - Berichte der Bayerischen Botanischen Gesellschaft, 13: 68-81. GÁYER GY. (1913a): A Sisymbrium officinale (L.) var. leiocarpum DC. elterjedése. (Über die Verbreitung von ~) - Magyar Botanikai Lapok, 12(10-12): 333-334. GÁYER, GY. (1913b): Aconitum Ronningeri (paniculatum X tauricum) hybr. nova. - Oesterreichische Botanische Zeitschrift, 53: 67-68. GAYER, GY. (1914): Aconitum. Eisenhut. In: ScillNZ, H. - KELLER, R.: Flora der Schweiz. III. Aufl. II. Teil: Kritische Flora, Zürich, pp. 112-132. GÁYER GY. (1917): A debreczeni m. kir. gazdasági akadémia herbáriumának Violá-i. Revisio Violarum herbarii Academiae Oeconomicae reg. hung. Debreczeniensis. - Magy. Bot. Lap., 16: 121-128. 27