Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Illés Péter. „Vigasztalódj avval, hogy derék munkát végzel...” Pável Ágoston levelei Csaba Józsefnek (1935–1945)

ILLÉS P.: Pável Ágoston levelezése Csaba Józseffel val „megkevercülik", megdagasztják, hogy szakuljon el minden „bugya". Keverés után mindig leöntik a képződött lét. A két illetőleg három hét eltelte után, mikor már az „enyü" egy csomóba összeállt, kiveszik a fazékból s a patakban „ellapickálták", miként mosáskor a ruhát, hogy a mag kiválljék belőle. Kimosás után visszateszik a fazékba, ott szárazon tartják /vizet nem öntenek rá/ Ősszel mikor kezdődik a rigászás, szakasztanak belőle egy darabot /: 100-120 vesszőhöz 10-15 dekát :/. A kiszakított darabot kisebb cserépedénybe teszik, lenmagolajat öntenek rá, tűzön - állandóan keverve - addig főzik, míg forr és egész híg lesz. A felfőzéshez, mely rigászás előtti napon történik, általában 1 deciliter olaj szükséges. Ha hideg idő van kilátásban, akkor több olajat tesznek bele, vagyis hígabb lépet készítenek, miután a hidegben úgy is megkeménykedik. Gyengébb időben pedig kevesebb olajjal fázik fel hogy a készítmény keményebb legyen, - számítva arra, hogy a kirakott vesszőn lévő enyv, a melegben úgy is megpuhul. Tehát mindig „az időü hordozza magával", hogy milyen lépet főznek. /A túl híg enyv, nem ragad és lefolyik./ „Száraz rigóu". Télen fogott fenyőrigót kisebb botocskára szerelik oly formán, hogy a madár mellső felének természetes hajtásához idomuló ágacskát ékelnek a botba. E vékonyabb ág felső végén kezdve, szurkos fonállal hozzávarják a madarat, annak mellső oldalán végig csőrtől a lábszárig. /L: a fényképet./ Az így felszerelt madarat kiteszik a hidegre, hogy ott jól fagyjon ki. Nyáron papírzacskóba teszik, hogy a moly vagy légy hozzá ne férjen s kamrában tartják. „Kalicka". A hiu.madarat tartják benne. Hossza 38 ст., szélessége 29 ст., magassága 19 cm. A kalitka váza: bükkfából /ritkán mogyoró, vagy gyürkefából/., a függőleges rács: gyürkefából van, - a sarokvesszőkre bodzafából készült orsót húznak. „

Iga". Erre rakva viszik ki rigászóhelyére a kalickákat. Rendszerint négyet, de néha ötöt sőt hatot is. Keményfábólfaragott 2.4 cm. széles, 1 cm. vastag lécekből van összeállítva. Az alsó /vízszintes/ léc 60 cm. hosszú, míg az abban álló merőlegesek /2 drb./ 66 cm. hosszúak. Feslő végüket zsineg tartja össze. Ide akasszák a fejszét, anit [sic! Jvállra vetnek s így viszik ki a felszerelést. Előzetesen feltűzik a kalicka tetejére a szárazrigót és felteszik még az enyüstarisznyát, vesszőkkel együtt. /Indulás előtt átkötik mindezt vékonyabb kötéllel, hogy szállítás közben a rakomány el ne veszelődjön./ „Rigucserép". Törött tejesköcsög és cseréppohár alja. Otthon, a hiumadár kalickája alá tesznek kettőt. Egyikbe vizet öntenek, a másikba a fenyvesrigó elesége: a boróka termése kerül. Azért nem teszik a kalitkába, nehogy a benne ide-oda ugrándozó/„handléirozóu"/fenyvesrigófeldöntse. „Htu-rigóu". Az első hiurigót apátistvánfalvai rigászoktól szokták venni, akik úgylátszik jobban értik e mesterséget, mert hamarabb betudják szerezni őket. Ezekért a madarakért 1 P. fizetnek. Nem mindenik rigó hív jól. Legfeljebb két hónapig tudják élve tartani e madarakat, mert fogságban lesoványodnak., legyengülnek és megdöglenek. Otthon, macskáktól védett helyen tartják. „ Sátor". Fenyődorongokból, kúpalakban állítják össze, „pattogu " ágakkal fedik le, hogy az áthúzó madarak ne láthassák a benne tartózkodó embert, egyben a rossz idő ellen védelmet nyújt. A sátorban tüzet is raknak melegedés céljából. „Rigászu". Tizenöt-húsz méternyire állítják fel a sátortól. Kettővel dolgoznak. /: Előfordul újabban, hogy a fiatalok 3 rigászut állítanak fel :/ Kb 5 méter, kérgétől meg nem fosztott fenyődorongra szegeznek egy olyan 2 méter magas és ugyan olyan átmérőjű koronával bíró gyertyánfa tetőt /nagy ritkán hársfa/, melynek terebélyes oldalágai jobbára felfelé állanak. A rigászók egymástól 2-3 méternyire állanak a földön és úgy mell magasságban hozzá vannak kötve az ütetett fához, hogy el ne dűljön. „Ütetettfa". Az előre kiszemelt rigászóhelyre ültetett vörösfenyő melynek oly magasnak kell lennie, hogy a hozzákötött rigászu /fenyődorong/ alsó részét elfedje, úgy hogy csak a rászegezett gyertyántető lássék ki belőle, mintha az élő vörösfenyő folytatása volna. Mesterkélt látszata ne legyen, mert különben a madarak nem szállnak rá. „Kettős karóu". Kétágú karó, melynek a kérgét nem hántolják le, nehogy feltűnő legyen, sőt a levágott felső két végét szénnel ledörzsölik, hogy ne legyen fehér és így a madarak gyanút ne keltsenek. Éppen ezért körül tűzdelik még fenyőágakkal is. Ez oly távolságra van a rigászótól, /fóldbesüllyesztve/, hogy a lépvesszők feltűzdelése előtt, arra ráhajtva, a fenyődorong vége a kettős ág közé feküdjék. 278