Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Brauer-Benke József: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban

BRAUER-BENKE J.: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban megyék. Ez utóbbira jellemzőek a pásztor, vadász és a betyár életből vett jelenetek az elstilizált virágok és a kedvenc állatok ábrázolása.

179 Malonyay írja, hogy a kanászok szerint annál jobban szól a kürt minél hosszabb, ezért ha nem találja elég hosszúnak, akkor bádoglemezzel megtoldja.

18

" Békefy is említi, hogy a bakonyi kanászok rézlemezt és bádoglemezt illesztenek a kanászkürt tölcsérére.

181 Erre a múzeumok gyűjteményeiben mindössze két példát találtam: a zalaegerszegi gyűjtemény Zalaapátiból származó 57.67.l-es leltári számú kürtje amely így 700 mm hosszú lett és a szombathely gyűjtemény ismeretlen eredetű 59.1356.l-es leltári számú 620 mm hosszú kanászkürtje. A bádogot kezdetben csak toldalékként illesztették a kürtre és később a szarvhoz egyre nehezebben lehetett hozzájutni ezért a XIX. századtól egyre több kanász használt bádogkürtöt.

182 Bár Tari Lujza szerint a bádogból készült hangszereket nem nevezik bádogkürtnek.

18î A Békefy által közölt adatokból azonban kiderül, hogy a kanászok használták a bádogkürt kifejezést.

184 Érdekes adalék hogy az Őrségben egy Zalából átszármazott kanász olyan kürtöt használt amelyre két hangnyílás volt fúrva és amit a mutató és a középső ujjaival fedett és nyitott játék közben.

185 Viski Károly is említ a Dunántúl területéről két fúrt lyukkal ellátott kanászkürtöt.

18Г

' Lehet, hogy egyedülálló jelenségként ugyanarról az adatról van szó mert, Tari Lujza is ezt az egy adatot ismerteti.

11

" Mivel a kanászkürt viszonylag rövid, az alaphangja ezáltal magas: g és c' között van. A kanászok csak kihajtáskor kürtöltek, aztán leadták valamelyik családtagjuknak, nem vitték magukkal. Legtöbbször hangutánzó motívumokat játszottak.

188 Békefy megkülönböztet a kanászok kürtölése között:

189 1) kihajtó verseket, a) rövid néhány motívumos, b) összetettebb forma, 2) cifrákat, 3) rögtönzéseket, Tari Lujza is csoportosítja a kanászkürt dallamokat:

190 1) egyetlen hangot használó recitativikus kötetlen szignálok, 2) két hangos jelzések, 3) legáltalánosabb jelzések, Tari Lujza ezenkívül a játémódot is vizsgálja:

191 1) jobb kezes tartás, a) a kürtöt marokra fogva, a hüvelykujj támasztja a hangszert, b) a csukló kifordítva a hüvelykujj kívülről és a többi ujj alulról támasztja a hangszert c) a jobb kéz tart és a bal kéz a fúvóka alatt alátámasztja a hangszert, 2) bal kezes tartás, a hüvelyk és a kisujj alulról a többi ujj pedig felülről támasztja a hangszert, hasonlóan a fuvolafélék tartásmódjához. 179. MADARASSY LÁSZLÓ: Vésett pásztortülkök. In: Magyar Népművészet sorozat HL 1925, 3-4. 180. MALONYAY DEZSŐ, Lm. 212. 181. BÉKEFY ANTAL, i.m. 382. 182. Uo., 384. 183. TARI LUJZA, i.m. 126. 184. BÉKEFY ANTAL, i.m. 385. 185. HODOSSY BÉLA: A dunántúli kanásztülkölés. In: Ethnographia 1912, 115. 186. VJSKI KÁROLY, i.m. 436. 187. TARI LUJZA, i-m. 128. 188. BARTÓK BÉLA: A magyar nép hangszerei: I. A kanásztülök. In: Ethnographia 1911, 305-306. 189. BÉKEFY ANTAL, i.m. 386-387. 190. TARI LUJZA, i.m. 132-133. 191. Uo., 131. 246