Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Brauer-Benke József: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban

BRAUER-BENKK J.: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban telenség hosszú furulyán játszani, valószínűleg csak a fotózás kedvéért vette a kezébe a hangszert és azon játszani nem tudott. Esetleg, ami kevésbé valószínű egy több mint öt lyukkal rendelkező hosszú furulya típust ábrázol a kép. Sárosi szerint a hossza miatt a hangszer testét olykor három darabból, csapszerkezettel illesztik össze."

6 A Magyarság Néprajza IV. kötetének fénykép mellékletében: 8-11. kép, egy Somogyudvarhelyről származó négy darabból összeilleszthető hosszú furulya látható. Az 1-2.-es képen szintén Somogyudvarhelyről a hosszú furulya készítése látható. A hangszerkészítő előtt az asztalon már ott hever egy elkészült hangszer, amelynek a végén szintén jól látható a hasábszerűen meghagyott vastagabb rész. De ezen a furulyán nemcsak a végén van a megvastagított rész, hanem a hangszert négy külön részre tagoló három csapszerű kiemelkedés is látható. Ezért valószínűsíthetően a 8-11.-es képen közölt négy darabosra szétszedhető hangszer látható ott is. A hangszerkészítő által éppen elkészülő hangszer viszont nem több darabból összeállítható lesz a kép tanulsága szerint. Ez a hangszer most a budapesti gyűjteményben található, a leltári száma 133.752 Sajnos azóta a harmadik darabja már elveszett, így a teljes hossza már ne állapítható meg. A budapesti gyűjtemény másik négy darabból összeállítható hosszú furulyája a Somogy megyei Taszárról származik és 920 mm hosszú. A leltári száma 16.735. Mivel a 19 hosszú furulyából csak 2 ilyen csapos szerkezetű, lehetséges hogy egy másik furulyatípusról van szó. Azért mert 3?2-es hangnyílásúak még nem feltétlenül biztos hogy hosszú furulyák. Ezek a több darabból összeállítható hosszú furulyák valószínűleg rokoníthatóak a bolgároknál használt három részből összeállítható kavallal, de azokon hat játszó és változó számú, játék közben le nem fogott hangnyílás található, illetve ami nagy különbség, hogy azok peremfúvósak."

7 Azonban az öt hangnyílás arányaiban nem megfeleltethető a mi hosszú furulyánknak, mert akkor a lefényképezett hangszeren, az alulról a második hangnyílásnak feljebb kellene lennie. Sárosi megemlíti, hogy a hosszú furulyával szerkezetileg nagyjából egyező öt hangnyílásos kával nevű hangszert használnak a románok és a moldvai csángók."* Ez az adat viszont nem ad magyarázatot a hosszú furulya kizárólagos dunántúli elterjedtségére. Szintén a budapesti gyűjteményben található egy Somogy megyéből származó 16.770-es leltári számú 1065 mm hosszú de mindössze három hangnyílással rendelkező a leíró kartonja szerint úgynevezett háromlyukú nagyfurulya. Elvileg még egy példány volt a szintén Somogyból származó 15.478 leltári számú háromlyukú nagyfurulya. De ez utóbbinak sem a leíró kartonját, sem magát a hangszert nem találtam meg. A Dunántúlon és a Mátra vidékéről kerültek elő. Hosszuk 920-1100 mm, furatuk 220-250 mm között változott. Használóik már a XIX. században kihalhattak mert hangfelvétel nem készült róluk."

9 Valószínűsíthetően egy már kihalt hangszertípusról lehet szó, amely korábban nagyobb területen is el lehetett terjedve. Cserépsípok: A hasas furulyák legnagyobb csoportját a cserépsípok képviselik. A csibeitató formájú kakukksípot a test fenekének a peremén levő nyílás befogásával egyidejűleg a tetején levő nyílást a mutatóujjunkkal befogva megszólaltatva az alaphang kisterccel mélyül.

120 Egyéb formái a kakas, a bika és a madár. A cserépsíp belül üres fenékrészén a fúvóka a furulyához hasonlóan van kiképezve és egy résen keresztül jut a levegő a szélhasító nyíláshoz. Általában egy-két hangképző nyílás szokott lenni a cserépsípokon amellyel a hang variálható, de dallamjátékra alkalmatlan. A cserépsípba vizet töltve, madárcsicsergésszerű hang állítható elő. A cserépsípok már a XVI. szá116. Uo.,91. 117. ATANASZOV, VERGILIJ: Szisztematika na bulgarszkite narodni muzikalni insztrumenti. Szófia 1977, 103. 118. SÁROSI BÁLINT: Hangszerek...i.m. 91. 119. JUHÁSZ ZOI.TÄN: Magyar pásztorfurulyások és hangszereik. In:A duda, a furulya és a kanásztülök. 2001, 425. 120. BÉKEFY ANTAL, i.m. 403. 238