Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Brauer-Benke József: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban

BRAUER-BENKE J.: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban A kisfejes vagy fiókos citerák típusa valószínűleg a Tiszántúlon alakult ki és az Alföldön terjedt el a legjobban. К hasas magyar citerák fejlődési sorrendjükben először teljesen diatonikus, majd kiegészített kromatikus hangsorúak. A diatonikus citerák általában négy dallamhúrral rendelkeznek. A diatonikus skála a diatonikus hangrendszer egyik kiválasztott módusára úgynevezett mixolid hangsorra készülnek. A kiegészített kromatikus skálájú citeráknál a kiegészítő hangok számára külön bundok taláhatóak, amelyek fölött a duplakótás húrok futnak. A dallamhúrok száma öt vagy hat, mert külön húrok vannak a félhangok számára. Átmeneti típusok is találhatóak, mint amilyen például a hasas-kisfejes citera. A vályúcitera egy kidolgozottabb változata a galambdúcos citera. Kodály kétféle citerát különböztet meg: diatonikus és kromatikus hangsorút.

47 Javarészt a diatonikus hangsorú citerák tették ki a múzeumi anyag nagy részét. Az általam vizsgált 77 citera közül mindössze 16 volt kromatikus hangolású. 15 citerát csak a leíró kartonok alapján osztályoztam, ezért a hangolásuk megállapíthatatlan, mert a leíró kartonokon ilyen irányú megjegyzés nem volt. Olsvai Imre is megjegyzi, hogy 1970 tájáig javarészt diatonikus vagy elterjedtebb nevén egykótás citerákat készítettek a Dunántúlon, majd az 1970-es évektől kezd a fővárosból és az Alföldről elterjedni a kromatikus hangolású más néven két vagy duplakótás citera.

48 A duplakótás citerák tulajdonképpen átmeneti, kiegészített bundbeosztású hangszerek még nem igazi kromatikus beosztásúak, mint amilyenek a gyári stájer citerák. Sárosi ezt a változást a II. világháború utánra teszi.

49 Sárosi szerint a hasas citera inkább a Dunántúlon, míg a kisfejes citera inkább az Alföldön jellemző.

50 Horváth Sándor szerint is a hasas citerák nyugati-osztrák hatásra terjedtek el.

51 A dunántúli múzeumok anyagának vizsgálata alapján 112 citerából 51 hasas citera, 19 vályúcitera, 19 kisfejes, 4 hasas-kisfejes és 5 gyári stájer citera az arány. -5 hasas és egy vályú citerát vizsgálat nélkül, csak a leíró karton adatai alapján határoztam meg. -19 citeráról nem tudni hogy milyen, mert nem állt módomban megvizsgálni őket és a leíró kartonon nem adták meg a típusukat. Valóban dominál a Dunántúlon a hasas citera és a nyugati határtól távolodva Veszprémben már 14 citerából csak 7 azaz a fele hasas és 3 kisfejes, 2 hasas-kisfejes és 2 vályúcitera az arány. Aztán Székesfehérvárott már 9 citerából csak 2 hasas, 1 kisfejes, 2 hasas-kisfejes és 4 vályúcitera az arány. Sopronban nincs magyar hasas citera csak a stájer gyári modell. A soproni gyűjtemény leíró kartonjain a gyári kromatikus stájer citerát nevezik hasas citerának és a vályúciterát pedig magyar citerának. Különleges hasas citera típus az úgynevezett hárfa-citera." Mindez alátámasztani látszik azt a feltételezést mely szerint a hasas citera nyugati-osztrák hatásra terjedt volna el a Dunántúlon. A hasas citerák kivétel nélkül diatonikus hangsorúak. Az alapként szolgáló gyári stájer citerák viszont kromatikusak. A magyar parasztok csak a hangszer formáját vették át és a kromatikus hangsort nem, mert arra nem volt szükségük. Ezt támasztja alá Sárosi megfigyelése is, aki azt írja, hogy amikor a paraszt ember a duplakótás vagy kromatikus citerán játszik akkor sem használja a félhangokat." 47. KODÁLY ZOLTÁN: Hangszeres zene. In: A magyarság néprajza IV. 1937, 63. 48. OLSVAI IMRE: Dunántúli hangszeres kultúra. In: Magyar Népzenei Antológia Ill.(kézirat) 1987, 95. 49. SÁROSI BÁLINT: Hangszerek...i.m. 35. 50. Uo., 31. 51. HORVÁTH SÁNDOR, i.m. 308. 52. SÁROSI BÁLINT: Hangszerek...i.m. 38. 53. Uo.,37. 226