Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Brauer-Benke József: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban

SAVARIA Л VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 27(2002) SZOMBATHELY, 2003 pp. 219-248 NYUGAT-DUNÁNTÚL NÉPI HANGSZEREI A MÚZEUMOKBAN BRAUER-BENKE JÓZSEF H-1201 Budapest, Királyhágón. 37., Hungary VOLKSINSTRUMENTE VON WESTTRANSDANUBIEN IN DEN MUSEEN In meiner Arbeit forschte ich die Volksinstrumente in den Museen der Komitatssitze auf dem Gebiet von Westtransdanubien im Spiegel der einschlägigen Fachliteratur. Mit der Verwendung der Instrumententypologie von Mahillon-Sachs-Hornbostel, bzw. der von Bálint Sárosi angegebenen Grundsätze habe ich das Material der Museen bearbeitet. Die verschiedenen Instrumentengruppen nacheinander untersucht, deren geographische Verbreitung berücksichtigt ist die Regionalität nachweisbar, die mit der Bewegung der auf dem gegebenen Gebiet lebenden national-ethnischen Gruppen, bzw. mit der aufeinander ausgeübten kulturellen Wirkung der nebeneinander Lebenden zusammenhängt. Hinzugefügt ist die Tatsache, dass die räumliche Verbreitung des gegebenen Instruments nur in der Periode der 18.-20. Jahrhunderte gemeint wird, weil diese früher auf größerem oder kleinerem Gebiet bekannt und verbreitet sein konnten. BEVEZETÉS Jelen dolgozat alapjául a dunántúli múzeumok népi hangszer anyagának vizsgálata szolgált. A népi hangszer kifejezés folyamatosan bővülő jelentéstartalommal bírt. Vikár Béla szerint még általános alapelv kell hogy legyen, hogy a néprajzi gyűjtés csak a tisztán népi eredetű tárgyakra szorítkozzék,

1 Bartók Béla szerint is népi hangszer csak az, amit:„a parasztok saját kezűleg készítenek és huzamosabb ideig és nagyobb területen vannak elterjedve".

2 Ezen kitétel alapján Bartók Béla az 1900-as évek első két évtizedében csak a citerát, a forgólantot, a furulyát, a dudát, és a kanásztülköt, illetve időben régebben a dorombot, a tilinkót és a havasi kürtöt minősíti népi hangszernek.

1 Korábbi írásában Bartók a „népies hangszer" kifejezést használja, amelyeket a parasztok készítenek, anélkül hogy bármilyen mesterséges gyári hangszert utánoznának, mint például a furulya vagy a hegedű, vagy egyenes leszármazottai lennének valamilyen eredetileg falun készült de már gyárban gyártott hangszernek mint amilyen például a doromb.

4 Ezért a klarinétot, a harmonikát vagy a rezesbanda hangszereit nem tartja népies hangszernek/ Bartók szerint, ha a parasztember már annyira kultúrember, hogy klarinéton muzsikál furulya helyett az már tönkre is ment a folklór számára, mert az már urasán akar játszani és cigányt utánoz.

6 Manga János szerint csak azokat a hangszereket nevezhetjük népi hangszereknek amelyek: „a nemzetünk tradícióit leghívebben megőrző parasztságunknál bizonyos ideig használatban voltak vagy vannak mint a zenei ösztön hangszeres kifejezői és amelyeket parasztságunk nemcsak használt, hanem maga is készített."

7 1. VlKÁR BÉLA: Néprajzi tárgyak gyűjtése a millieniumra. Ethnographia 1893, IV. 91. 2. BARTÓK BÉLA: Magyar népi hangszerek. In: BARTÓK BÉLA összegyűjtött írásai 1966, 358. 3. Uo., 358. 4. BARTÓK BÉLA: A hangszeres zene folklórja Magyarországon. 1966, 60. 5. Uo., 60. 6. Uo., 60 7. MANGA JÁNOS: Népi hangszerek a Felföldön. Ethnographia-Népélet 1934, 136. 219