Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Természettudomány - Balogh Lajos. Gáyer Gyula – az Alpok növényvilágának kutatója – Savari Múzeumban őrzött alpesi növénygyűjteménye

BALOGH L.: Gáyer Gyula - Az Alpok növényvilágának kutatója fordítottam erre a kérdésre, s nyugodt meggyőződéssel mondhatom, hogy ahol az ember békében hagyja a cirbolyát, ott efa terjedőben van, s ha hegyvidékeinknek*

1 ez a legszebb dísze valaha is kivész, annak egyetlen természeti (vagy természetellenes) tényező lesz az okozója: az ember. " Gáyer a flóra és a szubsztrátum kapcsolataival is foglalkozott. A szerpentinek és a kristályos palák flóráját alaposan kutatta és feldolgozta, mégpedig nemcsak az Alpok előőrseiben, a KőszegBorostyánkői-hegységben, hanem - összehasonlítás és kiegészítés kedvéért - az osztrák alpin hegyláncokat is többszörösen bejárta (BENDA 1933a). Botanikai alapon jutott arra a meggyőződésre, hogy jelenleg interglaciális korban élünk. Szerette volna megállapítani, mennyi idő telt el az Alpok utolsó eljegesedése óta. Ezért kutatta oly szorgalmasan a Vas megyei alpin határhegységek és az ezekhez simuló dombságok reliktum-flóráját, hogy megállapítsa a maradék növényfajok számát, a kiveszett glaciális flóra nyomait, az átalakulás mértékét (BENDA 1933b). Ilyen vonatkozású az Alpok tükre: Dachstein és Iíochgolling címmel egyik legérzékletesebben megírt alpesi ismeretterjesztő cikke is, amelyben e két magashegység térségébe kalauzolja a Turistaság és Alpinizmus korabeli olvasóit (GÁYER 1930b): „Hegyeinket vesztett szegény magyarok mind számosabban keresünk vigasztalást az Alpokban. Közülünk azokat, akik a turista-élvezetek mellett alapos betekintést akarnak nyerni néhány napos kirándulás keretében az Alpok geológiai szerkezetébe és a mész- és őskőzethegység eltérő tájképi és növényfóldrajzi jellemébe is, el szeretném vezetni Schladmingba s onnan fel a Dachsteinre és Ilochgollingra. Éppen az ellentétek élességénél fogva kevés ennél tanulságosabb kirándulás van. " A két hegységet elválasztó völgyben fekvő Schladming-ból mintegy képzeletbeli tanulmányi kiránduláson vezeti be olvasóit vagy a leendő turistákat a szemünk előtt szinte megelevenedő hegyvilágba. Északra a Dachstein mészkőből álló csoportjába, délre az Alacsony Tauern őskőzet-vonulatába, Stájerország legmagasabb hegyével, a Hochgolling-gal.

24 „Dachstein és Iíochgolling. Két külön világ. Északra Schladmingtól a Dachstein óriási sziklafala szakadozott gerincvonalával, éles, meredek csúcsaival, »mint egy felkorbácsolt, s hirtelen megmerevült tenger«. Délre a méltóságos nyugalmat árasztó őskőzet, egyszerőbb és lágyabb vonalaival. A mészhegységben csupa fény, világos színreflex; az őskőzethegységben sötét, komoly színek. Ha évek múlva visszagondolunk régi kirándulásainkra, a mészhegység emléke mindig mint derűs kép áll előttünk. Az őskőzethegységre való visszaemlékezésbe mindig melancholikus vonás is vegyül. Szimbolikusan: szép, szőke, de szeszélyes nő az egyik s holdvilágos sétát az álmatag éjszemű lánnyal juttat eszünkbe a másik. "... A legnagyobb meglepetést ...a Iíochgolling csúcsa tartogatja részünkre. Mint egy díszkert, virág virág mellett s köztük egy sereg faj, melyet alacsonyabb régióban hiába keresünk. Itt van a büszke Ranunculus glaciális,

25 melynek a hó és jég birodalma a hazája s reánk mosolyog az Alpok kékszemű királynője, az Eritrichium nanum

26 is. Az élet ritka ünnepnapjai közé tartozik, amikor vele találkozunk. Nefelejcsszerű virágai csak úgy ontják az erősen éterikus, szinte kábító illatot s az ember fogalmat kap arról a fokozott életműködésről, melyet — miként az emberi szervezet is az alpesi régióban — a sok apró havasi növény kifejt. A Iíochgolling megtanít arra, hogy ezek 23. A történelmi Magyarországra gondol, hiszen mai területén nem honos a cirbolyafenyő (Pinus cembra JL.), miként a vörösfenyő (Larix decidua Mill.) sem (vö. GÁYER 1928a). 24. Az útvonal vázlatát lábjegyzetben közli (vö. a 3-10 képekkel). „Stájerország: Schladming (732 m). Első nap: [Dachslein] St. Rupert a. Kulm-on ál, a Feisterkaar-on fel a Guttenberghaushoz (2164 m) s délután még a Scheichenspitze (2662 m) vagy Sinabell (2343 m). Második пар: a Dachsleinhegység platóján (am Stein) a Schladminger Gleccserig vissza a Guttenberghaushoz vagy a platóról - nem jelzett, de a bennszülöttektől ismert úton - az Auslriahülléhez. Harmadik nap: le Schladmingba s fel a Gollinghütléhez (1649 m). Negyedik nap: Hochgolling (2863 m) s vissza a menedékházhoz. Ötödik nap: Klafferkessel, Preinlalerhütle (1400 m) s le Schladmingba. Mind e túrákat a természetvizsgáló turista szükségszerűen lassúbb tempóban fogja végigjárni. Az ilyen turista egyébként nem nélkülözheti a berlini Junk cég bädekerszerü Naturführerjeit, melyeknek különösen stájerországi* és salzbuigi kötele valóságos remekmű. ("LÁMMERMAYR - HOKFEIW 922) "(GÁYER 1930b). 25. Ranunculus glaciális L. (gleccserszéli boglárka) 26. Eritrichium nanum (L.) Schrad. ex Gaudin (havasi gyopárnefelejcs) 16