Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Pap Ildikó Katalin: Adatok Szombathely középkori településtörténetéhez. A Kőszegi utca 42. leletei

PAP I. К.: Adatok Szombathely középkori településtörténetéhez - A Kőszegi u. 42. leletei ZÁGORHIDI 1998, 117) és mellette a Szűz Mária-templom (Kiss - TÓTH - ZÁGORHIDI 1998, 119). A lakóházak elhelyezkedését azonban nem ismerjük, és az utcák hálózatát is csak sejthetjük. Az utcaszerkezetet a püspöki telepítés és a városfalakon nyíló kapuk határozták meg. Az északi kapu felé a Kőszegi utca (Föl- vagy Felső utca) vezetett (Kiss - TÓTH - ZÁGORHIDI 1998, 116) (1. ábra). 1354-ben már a város egyik utcáját (Gyöngyös utca) is megemlítik a források

1

. Horváth Tibor Antal logikusan feltételezi, hogy ekkor már több utcának kellett lennie, ellenkező esetben nem lett volna szükség a megkülönböztető elnevezésre. A XIV. századtól a XVI. századig nem találunk említést újabb utcákról, s aztán egyszerre készen találjuk az utcahálózatot (HORVÁTH 1993, 22). A Föl utca első említése 1593-ból származik (HORVÁTH 1993, 14). Kőszegi utcaként először 1753ban (HORVÁTH 1993, 14, 16. lábj.) vagy más forrás szerint 1849-ben említik (FF.ISZT 1995, 42). A XVII. század végéről az utca néhány lakójának nevét is ismerjük (2. ábra). A mai 42. szám Hampl Lakatjártó Kristóf vagy Szakái Szabó István telkére esik. Annak ellenére, hogy az utcanevet csak viszonylag kései forrásból ismerjük, a hajdani Föl utcát ahol XIII. századi szórványleletek is előkerültek (KiSS - TÓTH - ZÁGORHIDI 1998, 198) - a város egyik legrégebbi utcájának tarthatjuk. Valószínűsíthető, hogy az utcák vonalvezetése megőrizte a középkori szerkezetet, hiszen nem ismerünk olyan fordulatot a város történetében, amely gyökeresen átalakította volna az utcahálózatot (KiSS - TÓTH - ZÁGORHIDI 1998, 197). A LELETEK ELŐKERÜLÉSE 2001. októberében és novemberében Sosztarits Ottó

4 feltárást végzett Szombathely belvárosában, a Kőszegi u. 42. szám alatt. A területen a római településnyomok mellett már a nyeséskor középkori kerámiák is előkerültek, így a munkába magam is bekapcsolódtam. Az első középkori leletek - kerámiák és 8 db XIII. század végi jó minőségű ezüstpénz

5 - az Árpádkor végén lerabolt római csatornából kerültek elő. A csatorna leletanyagának feldolgozása egy későbbi tanulmány tárgya lesz. November 9-én a szelvény É-i falának tisztításakor egy későközépkori objektum laza, törmelékes betöltése bukkant elő (KE 219) (3. ábra). A betöltés nagy részét csatári pala és téglatöredékek, valamint kevés agyagos, sárgás színű föld alkotta. Metszetében jól látszott, hogy sárga sóderréteg zárja le az objektumot. A gödörből nagy mennyiségű későközépkori kerámia, és egy igen impozáns cseréppohár (6. ábra) majdnem teljes váll-, oldal- és aljtöredéke került elő. Az objektum kibontására november 10-én került sor. Az ívelt falú 190 x 120 x 60 cm-es gödörből (4. és 5. ábra) további kerámiák között előkerült a cseréppohár pereme és további töredékei, melyek összeillettek a már megtalált részekkel. Kis mennyiségű állatcsont mellett találtunk egy majdnem teljesen ép gyertyatartót (14. ábra 1.), egy lakatot (15. ábra 1.) és egy sarlót, vaskapcsot és szögeket, valamint kevés római kerámiát és egy szintén római bronzpénzt. Az utóbbi tárgyak a gödör ásásakor megbolygatott római rétegekből származhatnak. AZ OBJEKTUM LELETEI K. 2002. 2. 1. Pohár. Finoman iszapolt alig csillámos homokkal soványított, gyorsan forgó kézikorongon készült, a korongról leemelt, lágy tapintású, jól égetett, kívül-belül téglavörös színű, tölcséresen szé3. Azt viszont szintén nem tudjuk biztosan, hogy a Gyöngyös utca pontosan hol, azaz a városfalon kívül, vagy belül helyezkedett-e el. 4. Ezúton is köszönöm Sosztarits Ottónak a gyors "riasztást" és azt, hogy az általa készített dokumentáció egy részét munkámhoz felhasználhattam. 5. A pénzek meghatározásáért V. Székely Györgynek tartozom köszönettel. 150