Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Ilon Gábor. Késő bronzkori kincslelet Szombathelyről. Napbárka szimbólumok a Kárpát-medence urnamezős kultúra lemeztárgyain

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) mernénk a Bibliát? Abban sem lehetünk biztosak, hogy az általunk kultikus-vallási emlékként értelmezett tárgyak valóban ilyen célokat szolgáltak. Egyszerűbb magyarázatot kellene találnunk? A rengeteg bizonytalanság miatt, csak néhány tárgyat, jelenséget említek, amelyek nagy valószínűséggel összefüggésbe hozhatók e kérdéskörrel. A napbárka-motívum eléggé elterjedt az európai kultúra bölcsőjének számító területen. Csak utalnék az egyiptomi Napisten, a világ kormányzója, a hatalom és erő megtestesítője, a sötétség és a gonosz legyőzője, mint Ré (Ra) tűnik fel a szövegekben. Sólyomfejű emberként, vagy sólyom testtel (azaz általánosítva madárként!), fején napkoronggal ábrázolták. A Nap lányát, az Igazságot (Maat) Ré a fején viseli, mint egy diadémot. A Nap útját — az egyiptomiak felfogása szerint — bárkán tette meg, ami érthető a Nílus központi szerepe miatt. A görög (majd hatására a római) mitológiában a Nap kocsin járja be útját az égbolton. Zeusz-Juppiter kocsiját sasok, Aphrodité-Vénuszét galambok vagy hattyúk, Hermész-Mercuriusét kakasok vagy gólyák vontatják, hogy csak a madarakat említsem. A bronz- és vaskor hitvilágának egészén végighúzódik a madarak tisztelete. Az egyiptomi Ré-sólyom (-madár) megfeleltetésen túl... A mitológiák némelyikében jól ismert a sas és/vagy a vízi madarak (búvármadár, kacsa) szerepe a Föld, a világ teremtésében (ENCIKLOPÉDIA 1988 172-175,276-277). Az állatokat — így a madarat is — ősi idők óta emberi tulajdonságokkal ruházta fel a társadalom. Az istenségek megjelenésének gyakori formája, pl. a sumer-akkád mitológiában Istar megtestesülési formája, az ókori Egyiptomból Hórusz és Mut említhető... E távoli jelzések mindenesetre egyértelműen nőnemű jelképet, „ősanyát" sejtetnek. A nőiség Kárpát-medencei jelenlétét igazolja a középső bronzkori füzesabonyi (Heves m.) askos (üreges, madáralakú edény), amelyet női keblekkel formázott meg a fazekas (KOVÁCS 1972 Fig. 1. 3). Természetesen nem tudjuk, hogy a helyi bronzkori vallásban a fent említettek közül melyik tartalmi töltet lehetett igaz. Igaz-e egyáltalán valamelyik? Vagy egészen másra kellene gondolnunk? Három madáralakú agyagcsörgőt találtak a középső bronzkorra datált királyszentistváni (Veszprém m.) temető 12. sírjában (BÓNA 1975. Taf. 222. 1-3). Kettő bizonyosan kacsát ábrázol. Ezek a zajkeltés eszközeiként a rítusban játszhattak szerepet. A nagyjából azonos korú füzesabonyi telepről közölt madárcsörgő sejtetni engedi, hogy ekkor hasonló ceremoniális szokások jellemezhették a Kárpátmedence nagy részét. E csörgőkkel űzhették el a rosszindulatú szellemeket? Gondoljunk csak az ókor papnőinek szisztrumára. A madár-kultusz tehát a Kárpát-medencei bronzkor eddig elemzett szakaszában (KOVÁCS 1972) elterjedtnek mondható. Ugyanennek folytatását jelzik, hogy a madáralakú edények a késő bronzkori urnamezős kultúra emlékei között pl. Baranya megyéből (PATEK 1968 Cl. t. 1-2), a velemi Szent Vidről (MlSKE 1907 LIV. t. 20, 25-26), a németbányai (Veszprém m.) településen egy töredéke került felszínre (ILON 1996 XII. t. 3) is megtalálhatók. A Budapest-békásmegyeri temető több sírjában madáralakú edényt találtak (NAGY 1979 39. ábra). Mellettük kis korsóban tojást jelképező kavics, vagy már feltört madártojás volt (NAGY 1979 40a-c ábra). A velemi Szent Vid szórványai között olyan bronz kettős-vizimadárfej (MlSKE 1907 LV. t. 14-15) plasztikák is ismertek, amelyek igen hasonló megformáltságúak mint a fent idézett vödrök (situlák) és a szombathelyi diadéma madár ornamensei. A Napisten (?) és a madarak együttese, kocsiszerű ábrázolásként a 14/13. századra keltezett Dupljaja-i (Temesváralja, ma: Jugoszlávia) modellen (SCHAUER 1983 36, Abb 11) is megjelenik. Összegzésként tehát megállapíthatjuk, hogy a Kárpát-medencei bronzkor közepétől kimutatható a madár tisztelete és kitüntetett szerepe a későbbiekben sem kérdőjelezhető meg. A Nap és a madár/kacsa együttes, azaz Napbárka ábrázolása vagy a stilizált formában erre utaló madárábrázolás látható a fentiekben idézett urnamezős kultúrához sorolt tárgyakon. A hajdúböszörményi edény koncentrikus köre két oldalán megjelenő madarakban realisztikusan szemlélve talán a Naphoz repülő madarakat kell látnunk? Netán az Istent megközelítő lelket? A rinyaszentkirályi lábvérten a világfa (?)' két oldalán madarakat és Nap szimbólumokat jelenített meg művészi kivitelben a fémműves mes9. Enciklopédiái. 1988. 172. 131