Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Régészet - Ilon Gábor. Késő bronzkori kincslelet Szombathelyről. Napbárka szimbólumok a Kárpát-medence urnamezős kultúra lemeztárgyain
ILON G.: Késő bronzkori kincslelet Szombathelyről A tárgyak némelyikének műszeres analízise megtörtént, amelyért Költő Lászlónak (Kaposvár) tartozom köszönettel. Elemi összetétel-meghatározásának eredményeit" számomra az alábbiakban foglalta össze: A vizsgálatokat a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságán üzemelő NZ-854 analizátorral, gamma sugárzást kibocsátó, J125 sugárforrással végeztük. A mérési idő 300-600 sec, kollimátor 5 mm lyukátmérőjű nagy tisztaságú alumínium volt. A mérési eredmények összehasonlítása matematikai statisztikai módszerrel történt. A vizsgálat során — most csak — a tárgyak egymás közötti összefüggéseit próbáltuk megállapítani. Méréseket végeztünk a fémtiszta felületek összetételének meghatározásán kívül néhány esetben a kék és zöld színű patinás felületeken is (1-2. táblázat). A statisztikai értékelésből ezeket, és a megbízhatóság ellenőrzése céljából végzett ismételt meghatározást természetesen kihagytuk. A leletben található ép sarló peremén és a bütykön határoztuk meg a patina összetételét. A kék és zöld színű korróziós termékek között a zöld mutatott némi nikkel dúsulást, a kékben pedig rézből találtunk az alapfém réztartalmához képest többet. A statisztikai értékelést óvatosan kell kezelni a kis esetszám miatt. Ennek ellenére tehetünk bizonyos megállapításokat. A „kész áruk" közül teljesen eltérő összetételével mindenképpen kiválik a lepény (jakd08) és a rúd (utóbbi jakdlO - 2. táblázat, 3. ábra), vagyis az öntés előtti nyersanyagok. Az ötvöző elemek között az arzén, az antimon és az ón is szerepet kap. Az együttes összességében így elég heterogén képet mutat, a tárgyak közötti hasonlósági értékeket a diadém töredékeinek hasonlósági értékének tükrében kell vizsgálnunk. így tulajdonképpen egy „csoport" határozható meg. Ezt a diadém (jakd06-07, 12) és a tű (jakdl 1), a tokos balta (jakd05) és a karika (jakd09) alkotják, melyek kis ólomtartalmú ónbronzok. A többi tárgy ezekhez képest egyedinek tűnik. A tárgyak „csoportja" tehát egy műhely termékeként értékelhető. Egy későbbi tanulmányunkban szeretnénk a kincslelet mérési eredményeit összevetni egy velemi, általunk már vizsgált nagyobb széria (kb. 100 mérés) adataival. Az edényleírásoknál rögzített megfigyelések alapján feltételezem egy nagyobb, síkozott peremű, karcolt díszes edénybe (2. tábla 1-2) kerültek a bronzok és egy vékonyabb falú edénnyel (tál?) fedték le annak száját és ásták el, ásta el tulajdonosa. A depotot — összetétele alapján — a ma egyre népszerűbb és sok esetben elfogadható teóriával ellentétben nem áldozati leletként értelmezem (KOVÁCS 1995 49-52, KEMENCZEI 1996 75, GABEN 1997 különösen 11-48, 61-66, 87-99), elrejtőjét - a diadém megléte ellenére — mesterembernek tartom. A depotot, amely a pontos keltezőértékkel nem bíró tárgytípusok mellett az ópályi-kurdi típusú kincsleletekből (R BD-Ha Al) már ismert és hosszabb ideig divatos tárgyaktól kezdődően (pl. lándzsa: 3. tábla 1) fiatalabbakat, de még mindig a régebbi urnamezős korszakhoz, annak végéig besorolható tárgyakat (pl. kés, spirálkorongos fibula) és még ezeknél is fiatalabbakat (pl. sarlók, kétélű borotva, diadém) tartalmaz az urnamezős kultúra emlékanyagához sorolom, és annak fiatalabb periódusára, a Müller-Karpe (1959 127) szerinti Ha Bl(-2?)-re Mozsolics BVIa(-b?) hajdúböszörményi (romándi?) szakaszára, a Kőszegi felosztása szerinti 4. fázis közepére, ami egyidős a szlovéniai UK III. fázisával (TURK 1996 115-116). Abszolút kronológiailag a 10. század végére - 9. (?) század elejére keltezem és a velemi fémműves központ termékének tartom. Nem vitás, hogy a kincslelet legérdekesebb tárgya a diadém (1. tábla, 6. ábra) azért, mert — tudomásom szerint - máig az egyetlen napbárka-motívumos diadém a korszak Európájában. A továbbiakban csak ezzel foglalkozom részletesen. 8. A vizsgálatok elvégzésének lehetőségét Ilon Gábor OTKAT18191 sz. pályázata biztosította. 124
