Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

S AVARIA 26 (2001) komornyikja állott, várván, hogy a gróf felébredjen. Mire felkölt, mosdózott és öltözött, a gróf kilépvén a szobából gróf Károlyi Istvánhoz ment. Ez a mellékszobában lakott. A profos azonban míg a gróf felöltözött, a szobába lépvén egy nagy írással, pár szót szólván a grófhoz, mire a gróf illetődve lenni látszott. Károlyi grófhoz csak ezen szavakat monda: Publicálni fogják az ítéletemet, és ezzel a profos kíséretében azon terembe ment, hol a katonai ítélőszék [volt]. Lenzendorf auditorról mondják, amidőn a sentenziát kézibe vette, azt az asztalra dobta, kijelentvén, hogy ily szerkezetű sentenziát nem publicál és elhagyá a termet. A gróf talán E óráig vár, míg az Újépületben más auditort találtak. Innen a grófot a siralomházba vitték, melynek ablaka az utcára szolgált, hol a grófot többen észrevették. Sok nép csődült össze, az ablakon benéztek. 5-én estve [a gróf] fel-alá járván, homlokát simogatta kezével. Egy feszület és két gyertya állott az asztalon. Amidőn észrevették, hogy sok nép az ablak körül csoportozik, strázsa tétetett az ablakhoz és a népet elszéleszté. Németh János komornyik ez alatt a gróf volt szobáját rendezte és várta grófját, míg a káplár, ki felügyelt a foglyokra, belépett és ezen szavakat monda: ne vesse meg ezt az ágyat, a gróf úgysem jön többé ide. Mire Németh János nem értvén mit akar ezzel mondani, válaszol: dehogy nem. Erre gróf Károlyi István belépett a szobába és mondja Németh Jánosnak, tudja, hogy grófját halálra ítélték. János sírva fakadva elszaladt, az első fiákerbe beleült és a Cziráky-házhoz hajtatott Batthyány grófnőhöz. Ezt azonban Batthány gróf már egy közkatona által, ki honvéd volt, akkor pedig már besorozott katona lévén, tudósította. A katona a komornya szobájába lépett [s] monda: Der Graf lasst sagen dass er Morgen aufgehengt wird. A komornya beszaladt a grófnőhöz és ezen szavakat elmondá, mire a grófnő öszverogyott, de erejét öszveszedvén felugrott, kalapot és kendőt vett és az Újépülethez futott. Azonban minden sírása és jajgatása mellett a grófnőt többé be nem eresztették, mire a grófnő lakására visszasietett, inkább holtan, mint elevenen. Szobájába érkezvén, már sok jó ösmerőst és barátot talált szobáiban. Haynauhoz akart menni, de az octóber 4-én elhagyta Pestet. Kempenhez, Liechtenstein Ferenchez és más generálisokhoz futott, két leányait a gouvernánttal, Chômé kisasszonnyal is ezekhez küldé, szinte atyjokért kértek [meghallgatást]. De sikertelen volt, részint nem is fogadtattak, részint pedig elutasittattak. Károlyi Lajos és Szapáry Antal is megkérték a generálisokat, mire az egyik generális megengedte azt, hogy Batthyány grófnő 5 minutára férjét láthassa. A gyerekeknek azonban nem volt szabad. A grófnőtől azonban azt az ígéretet kívánták, hogy ha férjét látta, azonnal a várost hagyja el, mi a grófnő nevében tudta nélkül meg is igértetett. Gr. Szapáry Antal a grófnőt octóber 5-én az Újépületbe kísérte a szobaajtóig, hol gr. Batthyány Lajos tartatott. A grófnő két pro fos és egy tiszt meg közlegények jelenlétében bevezettetett a grófhoz. Ez nyakába borult, a grófnő nagyon sírt, a gróf vígasztala. Monda: nem fog az soká tartani, és csak azon legyen, ha kegyelmet nem tud kieszközölni, hogy ne akasztassék, hanem lövettessék agyon. Ezalatt az öt minutom lefolt és az egyik kísérő durva hangon monda: Die fünf Minuten sind vorüber, Sie haben sieht nicht mehr zu sagen, - és a grófnőt elmenelre kinszeritették. Ez kijelentvén férjének, hogy a126