Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)
Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban
SÖPTEI ISTVÁN: Sárvár-vidéke és a kemenesalja a polgári forradalomban szerint azonban még most is baj volt a fegyverellátással, annak ellenére, hogy jó néhány település, köztük Sárvár mezőváros is mindent elkövetett a kiállított nemzetőrség felfegyverzésére. 1848 tavaszán Sárvár már 101 db szuronyos puskát vásárolt 2180,- Ft értékben. Mivel a mezőváros költségvetését ily nagy összegű kiadás alaposan megterhelte, így a mezőváros tanácsa jobb módú polgáraitól vett fel kölcsönt. Pum György 750.Ft-ot, Farkas József molnármester 500,- Ft-ot kölcsönzött a fegyvervásárláshoz. 1848 augusztusában Beischmid polgár ugyancsak 500,- Ft-ot kölcsönzött. Rendkívül érdekes momentum, hogy a sárvári várat és uradalmat birtokló Ferdinánd modenai herceg a megvásárolandó fegyverekhez 1000,- Ft ,,segedelmet" ajándékozott. A rendfenntartást biztosító sárvári szuronyos fegyverek képezhették Vidos József mozgósított nemzetőrsége fegyverarzenáljának mintegy 1/5-ét. Vidos június 28-án mindösszesen 460 szuronyos puskát említ. A sárvári számadásokból tudjuk, hogy a vásárolt 101 db szuronyos puskából 88 db-ot Békássy Imre kormánybiztos utasítására 2200,-Ft-ért kénytelenek voltak átengedni a megyei sereg számára. 5 A sárvári számadáskönyv több más érdekes adatot is említ. A nemzetőrségnek vásárolt 2 dob árát, 37,30 Ft-ot, a város polgárai adták össze. A celli táborba induló önkéntesek számára a mezővárosi tanács 4 _ rőf „nemzeti pántlikát", szalagot vásárolt a helyi szatócsnál. A drávai önkéntesek számára a ruhákat a helyi szabók készítették a város költségén. Az egyik helyi lakatosmester, Jisztl József, 16,- Ft értékben öntött golyókat a nemzetőrök számára, s ugyancsak vásároltak lőszert Gayer Pál helyi boltostól is. 46 A drávai határőrizetre rendelt Vas megyei mozgósított nemzetőrsereg III. kemenesaljai zászlóalja 1848. július 11-én Kiscellben gyülekezett. Az eseményről Edvi Illés Pál így tudósított: „Az indulást megelőző vasárnapon, a terjedelmes fárámból elmenendő számos nemzetőröknek a dömölki templomban búcsú prédikációt tartottam, rajok áldásomat adtam ... Kemenesalján a nemzetőrsereg összehivatásának gyülhelyéül is Kiscell mezőváros és az e-zen alul L' mérföldnyire eső Ság helységnek téres gyöpsége volt kitűzve. ... keddi nap felvirradván, korán reggel már hangzott a dobszó, ujjongás, dallá-rozás és muzsika minden irányzatból Cell felé. Távolabb helységekből a sere-gek e nap előtti estve bevonultak. Kísérte őket töménytelen számú népség gyalog, szekéren, hintókon, vagy csak Cellig az elválás órájáig. - a sok fájdal-mas szívű édesanya, nő és siránkozó szerelmes leány - vagy szintén velők a Drávához is elmenendők. És megtették ezt valósággal, nemcsak a markotányosnők és gyerkőcek feles számmal. Utak, utcák, celli piac és gyöpségek a néptömegtől annyira el valának ömlesztve, hogy a podgyászos kocsikhoz alig lehetett férkőzni, és a káplárok legényeiknek sorban össze-állításához tért alig nyertek. Nyolc óra tájban megérkezett az ezredes, magyar nemzeti civil ruhában, szürke ménen lovagolva, sok tisztelőktől környezteivé, és a helyszínén éljenzéssel fogadtatva. Az őt esengve váró sereget szalutálva (idvezelve) szemlét tartott, és mit sem késve jelt adott az inSZEIBERT 1984. 112/a., HERMANN 1998. 151. SZEIBERT 1984. 112/a-b. 83
