Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Bakay Kornél: A magyar millennium rendezvényei

BAKAY KORNÉL: A magyar millennium rendezvényei Kőszegen A Kárpát-medence szent föld, ha most megosztott is. A magyar múlt is, nekünk szent, ezerszeresen is szent. Ma sokan, akik nem ritkán „fejetlen láb-emberek", kacagnak ezen s a rideg materialista tényekre hivatkoznak. De Istent, a Hazát, a családot szeretni hit kérdése. Credo ut intellegam! Hiszek, hogy értsek. - hirdette Anselmus s valóban a HIT a legerősebb fegyverünk a tehetség mellett, amely nemcsak észbeli talentum, hanem a lendületesen gondolkodó fejek merészsége is. E négy művész mindegyike tehetséges és merész, de a legmerészebb közöttük talán Tóth Csaba, aki egy évtizede fantasztikus és egészen sajátságos útra lépett s ebből a sorozatból húsz művét először hozta el Kőszegre. Mind ő, mind Tóth Lívia és Varga Bernadett már kiállított Kőszegen, tehát csak Bábel Anita újonc városunkban. Szombathelyen pedig még ismertebbek. Tóth Csaba Iconostasion с tárlata a szombathelyi Savaria Múzeumban ez évben volt látható. A Kőszegen élő Lőrincz Zoltán főiskolai tanár úr elemzése révén sokan már közelebb juthattak Tóth Csaba művészetének megértéséhez, amely mankóra bizony szükségünk is van, mivel nem azonnal és egy átlagember számára nem teljesen érthető, hogy egy ilyen tehetségű és mesterségbeli tudással rendelkező művész miért másolja le aprólékos pontossággal a régi mesterek műveit? Mit akar ezzel a reprodukciós újrafestéssel? A hozzáértők nyomban felismerik az alapképeket: Csontváryt, Ferenczyt, Glatz Oszkárt, Csók Istvánt, Hollósy Simont, Koszta Józsefet, Gulácsyt, Vaszaryt, etc. Ám szembeszökő, hogy egy színnel festett képek ezek, eltérően az eredetiektől, másrészt mindegyik négyzetes alakzatban egyforma méretű és mindegyiken felirat olvasható, amely felirat nem egyezik meg az alkotó művész által adott címmel. Vegyük példának Csontváry Magányos cédrusát, amelyen a felirat: Legyen meg a Te akaratod!, a mű címe pedig: Az akarat szabadsága. Vagy Hollósy Simon Huszt vára с művét, rajta Hymnus szóval, vagy Ferenczy Károly, A hegyibeszéd с képét, rajta Ars poetica felirattal, a mű címe pedig: Aki meg nem botránkozik. Mi ez a feliratozás? Mi ez a képbe-írás? Ugyanaz a képjel-írás ez, amit a szkíta-hún örökség révén a többieknél is láthatunk. A felirattal nemcsak feltámasztja a régi mesterek sokszor elfeledett művét, de új értelmet ad azoknak, hasonlóképpen, mint a keleti ikonfestészetben. Csodálható-e, hogy 1996-ban a Trianon requiem (Hunnia feliratú) képét és a Munkácsy képre festett Regnum Marianum feliratú képét a hivatalosok egyszerűen kizsürizték. De Tóth Csaba filozofikus hajlamú ember s nagyon is átéli Emmanuel Kant híres intelmét: „Habe Mut dich deines eigenen Verstandes zu bedienen! - Legyen bátorságod a saját értelmedet követni! S néki van bátorsága, mert nem akarja megengedni, hogy ebben az új évezredben más hon álljon a négy folyam partján, más szózat szóljon és más keblű nép lakja e földet. Korszerű, egyéni hangvétele és stílusa arra is példa, amit a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István így fejezett ki: a magyar nép nincs elöregedve, lelkes keleti rajként áll a vártán! De erről vallanak mind a négyen, színekkel, képjelekkel, szavakkal, szoborba merevedett mozdulatokkal: a magyar nép továbbra is élni akar s ezt egyetlen nép sem veheti rossz néven tőlünk! A Nap-jelképek a Napisten 171