Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

SÖPTEI ISTVÁN: Sárvár-vidéke és a kemenesalja a polgári forradalomban Midőn tehát reggel a tisztek szobájába mentek (az udvarban már minden készület meg volt téve) hogy kivigyék a vérpadra - vérében látták őt ágyában feküdni, iszonyú rémület uralkodott, elővették az őröket, de ezek semmit se vettek észre; mennyi lélek erő kellett ahhoz, minden mozgás nélkül három helyen annyira magát sebesíteni, hogy oly sok vért vesztett, hogy elájulva sápadtan, mintha meg volna halva ott feküdt. Hamar és sajnosán magához tért! - A kegyetlenek sebjeit be akarták köttetni, hogy gonosz tervüket mégis kivihessék, és változást ne szenvedjen; sietve Balassa orvosért mentek, ki szinte az Újépületbe fogva volt; ez kinyilatkoztatta, hogy ez lehetetlen volna őt ezen állapotban kivégeztetni, hogy útközben is meghalhatna, és egy haldoklóval nem lehet így bánni. Balassától igen szép és nagylelkű volt ezen nyilatkozat, mert saját helyzetét ez által rosszabbította. (Balassa később kiszabadulván, maga mondta el nekem az egészet, hogy találta a szegényt, minő szenvedő volt, és mennyire fájt neki, hogy az ő szavaira nem hallgattak.) De ezen nyilatkozat nem elégítette ki őket, a vérszomjúsok egy más orvost hívattak, ki az ő malmokra szólt és a szegénynek sebjeit bekötvén, erősítő szereket becseptette [sic] szájában, hogy annyira erősödjék és kivihessék rajta a kegyetlen gyilkolást, ezen orvos neve: Bee. Annyi vért vesztett volt Lajos, hogy ha békével hagyták volna, estéig talán úgy is vége lett volna, de akkor a kegyetlen tervet nem vihették volna ki és ezen kínzás nem volt elég, hanem még kérdésekkel is gyötörték őt, kitől kapta a tőrt? De arra azt válaszolta, hogy az élettől és a világtól már elbúcsúzott és már nem köteles felelni senkinek sem, csak gyermekeit szeretné még látni és tőlök elbúcsúzni és megáldani őket, de ez is újólag megtagadtatott. Az előtte való napban «Plante abbé» úr kérte számára a szentséget és az utolsó kenetet, megtagadták az « abbéé »-nek, hozzátévén, hogy ez szükségtelen; pedig még a rablóknak és gyilkosoknak is szokták megengedni, hogy áldozzanak, ha kívánják. Az abbé Plante következő módon jött Lajoshoz: még utolsó látogatásom előtt, az abbéé Plante, ki Károlyi István gyermekei nevelője volt, meglátogatván a grófot megtudta Lajos szomorú sorsát, és ajánlkozott őt vigasztalni és a halálra készíteni, és miután már többször kérdezték Lajost, hogy nem kíván-e pappal szólni, tőlem feleletet még nem kapott, és részemről még nem jött a kiküldött pap, elfogadta az abbé ajánlatát, kit ő is ismert, és ki úgy is már ott volt; egy perczig azt hitte, hogy talán én küldtem őt látogatásomnál említette, hogy azt hitte. Annyi kínzás után némileg mesterségesen életbe hozva, hurczolták őt az udvarba és úgy végezték ki, a mint ő kívánta és nem kötéllel; ezt Lichtenstein herczeg saját felelősségére rendelte, miután még is botránynak tartotta, a látható sebekkel másképen őt kivégeztetni... " Gróf Zichy János, Batthyányné fivére, Németh Jánosnak, a kivégzett miniszterelnök kormornyikjának elbeszélése alapján a következően írja le a történteket:

135 Oct. 5-én 1849-ben 7 " órakor egy katonatiszt jött az Uj épületben Pesten gr. Batthyány Lajos szoba ajtajához, hol Németh János a gróf URBÁN 1981. 618-620. 125