Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

SÖPTEI ISTVÁN: Sárvár-vidéke és a kemenesalja a polgári forradalomban lesve várva az órák jeladását. Cellben az ácsmester udva-rában nyakra-főre faágyúk készíttettek, igazgató találtatván ez ügyhöz egy itt tartózkodó menekült lengyel, báró Frankovszki (a lengyel honból Klapka vezérlete alatt bejött kalandos vitézek egyike, mint kapitány), ki önmaga is nekivetkőzve dolgozott, fúrt, faragott. De csak három készülhetett el a felkelésig. Az utasokra is szoros vigyázat s gond fordíttatott, valamint az éji őrkö­désre a helységekben." De nemcsak népfelkelőkkel, hanem igazi katonákkal is találkozhattak 1849 júniusában Cellben. Egy 60 főnyi Olaszországból szökött Nádor-huszár jelentkezett Ivánkovicsnál, aki Izsákfán helyezte el őket, majd néhány napos pihenő után, nyilván központi utasításra, Pápán át a magyar fősereghez irányította őket. 117 A Kemenesalján szerveződő szabadcsapatokról természetesen az osztrák hadvezetés is tudomást szerzett, így a Dráva-mellől Vas megyébe rendelték a Dorndorf őrnagy által vezetett 70 főnyi lovasságból és 1200 gyalogosból álló, 6 újonan öntött rézágyúval rendelkező csapatot. 18 Ivánkovics és Balogh Antal kemenesaljai szabadcsapatai először Vép környékén találkoztak össze a császáriakkal. A Sárvár felé tartó, jól felfegy­verzett osztrák sereggel szerencsére nem vették fel a harcot, hanem a ve­szélyt látva visszatértek állomáshelyükre és 1849. július 27-én általános népfelkelést hirdettek} 19 „ A sokáig fojtott mély csönd után, végre egy kies hő napon du. 3 óra tájban hirtelen zajos kiáltás hallatszott az utcákon; a futárok sebes nyargalással robogtak szerte a falukra, mindenütt a népet rögtön felkelésre és a sárvári hidakhoz vonulásra parancsolván. Egy percben meg­szólaltak a vészharangok és borzasztóan zúgtak össze füleinkbe mindenünnen. Pénteki nap volt, aratási idő, júl. 27-dik napja. A dömölki utcákat Ivánkovics maga is belovagolta, s önmaga kiáltott bé ablakomon, hogy sietve húzassam meg a toronybeli két harangot is; - holott a tápfiúk már görnyedezve rángatták a nyílt utca-téren álló kisebb kettőnek köteleit. Alig került bele egy kis óra, már lehetett látni a felkelt népet, - eleintén apró csoportokban, majd nem sokára vastag tömegekben, szekerekre sűrűen felrakodva, gyalog, czájszlikon, paripák hátán, kezökben puskát, kaszát, vasvillákat tartva, rend nélkül sietni a kitűzött hely színére, hol a Rába innenső partjain, szőlő­hegyekben, erdőségben, mélyútban és nyílt tereken a kemenesalji tö-méntelen tarka népsereg estvére össze is folyt. Lengyel bárónk öncsinálta kedves faálgyújára ülve, fejébe forradalmi kalap, röpült még más két álgyúval Dömöl­kön át, vitézkedni a gyomrából gyűlölt osztrák sereg ellen. A Rába és Marcal mellől tóduló népnek útja Dömölkön kígyózván végig, egész estig nem volt szünete a menetnek. Vegyült közé négy pandúr is, és 4 huszár, kik Ivánkovics udvarához tartoztak." Közben Dondorf serege megszállta Sárvárt s hídfőállást létesített a Rába­hídnál, a népfelkelők és a sárváriak egymás erejét próbálták felmérni. Az éjszaka történteket és a július 28-i sárvári csatát a kor krónikása a 117 EDVI ILLÉS 1851.410-411. 118 SZEIBERT 1984. 112/b., EDVI ILLÉS 1851.411. 119 PORKOLÁB 1927. 123. 115

Next

/
Thumbnails
Contents