Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

S AVARIA 26 (2001) népnek gúnyos kérdésére: „Vájjon miért hajtják a ménest másuvá" - azt felelték, hogy elfogyott az eleségök..."

108 1849 tavaszán tehát vidékünkön is újra élt a remény, a hit, a forradalom győzelmét illetően. A forradalom ügye mellett elkötelezettek, akár a szószékről is igyekeztek e meggyőződést erősíteni. Nem véletlen, hogy a megye királyi biztosa, Rohonczy Ignácz, már április 16-án rendeletet adott ki a szószékről lázító lelkészek ellen, akik „... a népet lázítják, és Kossuthnak közel eljövetelével ... ámítják ... az ily lelkészek rögtön ítélő bíróság elé állítassanak." - olvashatjuk a rendeletben.

109 A szószékről agitáló evangélikus lelkész volt a sárvári Rahner Máté is, aki majd később kénytelen volt állomáshelyét elhagyni. Természetesen, térségünkben sem mindenki örült a megváltozott hadi szerencsének. Ilyen volt például a sági katolikus plébános: „О a néphez katedráról szónokolva nem pirolt elcímzeni a honvédeket Kossuth kutyáknak, magát a hon fő csillag emberét elcsúfolni koszosnak, a honvédekre ilyen epithetonokat ökrendezni: rühesek, rongyosak, tetvesek. Egy éjjel letartóztatják, javait elkobozzák, őt magát pedig Komáromba, majd Aradra viszik fogságba."

111 A vert császári sereg visszavonulása mellett azonban egy másik fontos esemény is éltette a reményt vidékünk lakosságában! Jánosháza lakossága kísérletet tett a fogoly Batthyány Lajos miniszterelnök kiszabadítására. b./ Gróf Batthyány Lajos utolsó útja ősei birtokán. Kiszabadítási kísérlet Jánosházán Batthyány Lajos volt miniszterelnök 1848. december 6-án mint sárvári képviselő, visszatért a budai országgyűlésre, majd január elején a magyar országgyűlési küldöttség tagjaként Windischgrätz bicskei táborába utazott. Tudjuk, hogy a tábornagy, bár fogadta Deákékat, a volt miniszterelnökkel nem volt hajlandó szóba állni. Batthyány Lajos gyakorlatilag már Bicskén az osztrákok foglya volt, bár letartóztatására majd csak 1849. január 8-án került sor. A budai helytartósági épületben tartják fogva, majd 1849. április 22-én számos fogolytársával együtt Székesfehérvár-Veszprém-Somlóvásárhely útvonalon indítják útba Laibachba. A 18 szekérből álló karaván az osztrák dzsidás katonák kíséretében április 27-én késő délután érkezett Somlóvásár-hely felől Vas megyébe, Jánosházára.

112 Barsi József, Bicske forradalmár plébánosa, a miniszterelnök fogolytársa a következőképpen írta le a Jánosházán történteket:

113 „ Somlyó hegyének déli oldalánál vánszorogtak elcsigázott ökreink Somlyóvásárhelyen át odább-odább, s már esteledett, midőn a jános1U

*EDVI ILLÉS 1851.223-224. 109 A rendeletet közli: HORVÁTH -KISS 1975. 125. 110 HORVÁTH-Kiss 1975. 129. 111 EDVI ILLÉS 1851.226. 112

BORUS 1964. 227. 113 BARSI 1988. 37-39. 110