Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Kiss Péter–Szilasi Attila Botond: Római szarkofágok Répceszentgyörgyről

S AVARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA szétszóródtak, a IL szarkofágot teljesen kifosztották (VI. tábla). A sírládák finom, porhanyós földdel voltak tele, ami csak a rablást követően kerülhetett a szarkofágokba. Az I. szarkofág fedele teljesen ép volt, ezért a rablás csak annak megemelése által történhetett. Elképzelhető, hogy a kőládában talált több, 4-5 kg súlyú kőtöredéket a fedőlap kiékelésére használták a rablás során, mivel azok sem a fedőlapból, sem a sírládából nem törhettek le. Ilyen kőtöredékek az I. szarkofágtól keletre, a fedőlappal egy szintben, azaz az egykori járószinten is előkerültek. E kövek is a fedőlap kiékelésében kaphattak szerepet. A II. szarkofág kifosztása klasszikus módon, a fedőlap sarkának bezúzásával történt. A rablás eltérő módszerét nem időbeli eltérés okozta: a II. szarkofág fedőlapját sokkal könnyebb lehetett betörni, mint az I. fedelét. A sírrablás egy időben történt, amit az is bizonyít, hogy a II. sírládából került elő az I. szarkofág női csontvázának jobb tibiája és urnájának töredéke, valamint a gyermek urnájának töredéke. A rablás minden bizonnyal még a római korban történt, amikor a szarkofágok a felszínen láthatóak voltak. A temetkezés és a rablás között el kellett telnie néhány évtizednek, hiszen a csontok a rablás során teljesen szétszóródtak, nem lévén már tartása az izületeknek. Következtetések A temetkezések feltárása után további sírok előkerülését remélve a szarkofágok környékét kutatóárkokkal vizsgáltuk meg, de eredménytelenül (V. tábla). A két szarkofágot ez alapján családi temetkezésként határoztuk meg, amely a közelben fekvő villagazdasághoz tartozhatott. Egy villagazdaság vagy település meglétét már a Kr. u. 1. században is valószínűsíthetjük, ugyanis Répceszentgyörgyről ismert egy a Kr. u. 1. század második feléből származó bennszülött sírkő, Atta Bataionis filius kereskedő síremléke (STEINDENKMÄLER Nr. 106). Ennek előkerülési helye a Cigányháza dűlőtől keletre mintegy 300-400 méter. Szintén a répceszentgyörgyi településhez köthető a Kr. u. 2. század első felében eltemetett Caius Caesius Victor és felesége sírköve (CIL III 10922 = 4198, STEINDENKMÄLER Nr. 101). Szarkofágtemetkezésre is ismerünk példát a közelből: a lelőhelytől alig 10 km-re, Bükön tártak fel 1962-ben egy szarkofágot, melynek háztető formájú, sarokakrotérionos fedőlapja hasonlít a répceszentgyörgyi I. szarkofágéra (STEINDENKMÄLER Nr. 171, BUÓCZ 300). A Répceszentgyörgyön feltárt szarkofágok halottai jómódúak lehettek; ezt bizonyítja maga a temetkezés módja, és a mellékletek feltételezhető gazdagsága. Az I. szarkofágban talált üvegmellékletek alapján a temetkezés legkorábbi időpontjaként a Kr. u. 2. század jöhet számításba. Figyelembe véve a sírgödörben talált házikerámiát, valamint a szarkofágok formáját, díszítését (díszítetlenségét) és a temetkezés rítusát, azok inkább későbbi (Kr. u. 3-4. századi) datálást sejtetnek. Ez. természetesen azt feltételezné, hogy az üvegtárgyak hosszabb időn keresztül használatban voltak. Az eltemetett emberek erőszakos halált haltak. Közülük hárman szörnyű módon, tűzvészben pusztultak el, de a II. szarkofág fiatal férfi halottja is közel azonos időpontban halt meg, hiszen a temetés egyszerre történt. Egy rablótámadás természetesen bármikor előfordulhat, de lehetségesnek tűnik a temetkezések összekapcsolása a 3-4. század Pannoniát sújtó háborúinak zűrzavaros időszakával is. 94