Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Fitz Jenő. Gorsium társadalma a feliratok alapján

FITZ JENŐ: Gorsium társadalma a feliratok alapján állomáshelyét. Leszerelése már az első Flavius császár, Vespasianus alatt történt, a Flavius noment, 69-nél nem korábban, tőle kapta. Celsus 25 éves katonai szolgálatának nagy része arra az időre esett, amikor az ala Scubulorum Gorsium helyőrségét adta. Sírfelirata civis Sappaeusnak nevezte, s ez nem hagy kétséget a felől, hogy még Moesiában sorozták. Egyelőre ő az egyetlen ismert katona, aki az első táborveréstől a végleges elvonulásig az ala kötelékében szolgált, annak mintegy 20 éves pannóniai tartózkodása alatt. Egy további veteránt elbocsátó okmánya alapján 74-ben szerelték le. Veturius, Teutomus fia,

11 pannóniai volt, alighanem az azalusok népéből való, amely a Rába és a Dunakanyar között élt. Veturius, visszaszolgáltatva fegyvereit, visszaköltözött szülőföldjére, bronz diplomája Sikátor határában, Gorsiumtól mintegy 60 kilométerre került elő: itt élte le élete hátralévő részét. Benne a lovascsapat már Pannoniában sorozott katonáinak egyikét láthatjuk. A diploma kelte alapján az alat 49-ben már új állomáshelyén egészítették ki. Amennyire időben jól körülhatárolható és itt szolgáló parancsnokaival, katonáival reprezentálható Gorsium első helyőrsége, éppen olyan hiányosak és bizonytalanok ismereteink a tábort megszálló további csapatokat illetően. Csak annyi bizonyos, hogy 69/70 és 106 között egy darabig a Sárvíz mellett állt őrt a cohors I Alpinorum equitata. Egyik elhunyt katonájának 1 9 sírkőtöredéke azokhoz a Sárpentelén előkerült emlékekhez tartozik, amelyeket kétségtelenül Fövényről szállítottak oda a XVIII. században. A felül lefaragott kő nem őrizte meg a halott nevét, de azt tudjuk róla, hogy Sirmiumban született és alakulatában optio rangig emelkedett. 26 évi szolgálat után 46 éves korában aktív katonaként lelte halálát. Sirmiumi származása arra enged következtetni, hogy sorozása idején az alakulat Pannónia délkeleti részében állomásozott. Ez a tábor Lugio lehetett, az itt talált (majd elveszett) sírkőtöredék

13 alapján a cohors 4649 után ebben a táborban adott először életjelt magáról Pannoniában. Az alpesi segédcsapat gorsiumi tartózkodási idejéről semmiféle adatunk nincsen. Legföljebb feltételezhető, hogy a 80as években, esetleg a 86-ban kezdődő háborús időszaktól, amikor a stratégiai feltételek megváltoztak, a gyalogos egység felváltotta a korábbi lovascsapatokat. A meghalt optio mellett a sírkő még két további katona nevet említ. Egyikük Maximus centurio, akinek egységében, centuriájában tevékenykedett a megboldogult, a másik Flavius Rufmus, aki - bizonyára ugyanabban az egységben -bucinator volt, az optio örököse, sírkövének állítója. A Flavius név az I. század utolsó negyedére, végére enged következtetni. Ha az alpesi segédcsapat az I. század végén, a századfordulón adta Gorsium helyőrségét, valószínűnek tekinthető, hogy ez volt az utolsó alakulat a tábor felszámolása előtt.

14 A cohors 105-ben elvonult Traianus második dák háborújába és helyét nem foglalta el új helyőrség: a legio X Gemina különítménye megkezdte a tábor lebontását. A tábor utolsó parancsnoka afrikai lovag volt, M. Vettius Latro, Thuburbo Maiusból.

15 Pályafutását szülővárosában kezdte, ahol Kr. u. 99-ben papi méltóságot töltött be (sacerdos Cererum). Ezt követően a lovagrend tagja lett és mint előkelő municipális család leszármazottja, praefectus fabrum valamelyik consul, vagy praetor mellett. Ezt követően nyerte el első katonai posztját, a gorsiumi cohors parancsnokságát. 11 CIL XVI 20. 12 CIL III 3352. 13 Radnóti-Barkóczi 1951, 199, 75. jegyz.; Lőrincz 1990, 77. 14

Lőrinczl990, 77, l5

AnnÉp 1939, 81, 140; AnnÉp 1951, 52; Fitz 1993-95, 281-283, 163.sz. 51