Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Buócz Terézia: Borostyánkő faragvány a Járdányi Paulovics István Romkert-Püspökkertből

SAVARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA fordult érmét 105-110 között bocsátották ki, a 211.25 tengerszint feletti Traianus ast a 98-99 években verték (BMC 935. 36. t. 7. és 724). A koracsászárkorban nagy közkedveltségnek örvendtek a borostyánkőből faragott dísztárgyak, kisplasztikái alkotások, ékszerek, pipere szelencék. A nyakék, gyöngysorok mellett előszeretettel használták a borostyánkő gyűrűket. A sima és a gerezdéit gyűrűkarikák előlapjait gyakran díszítették faragott állatalakok vagy női mellképek. A finoman kidolgozott női mellképek sajátossága, hogy a fejek frizurái leginkább a Flaviusok, Traianus és Hadrianus császári családok nőtagjainak a hajviseleteivel mutatnak azonosságokat (SPRINCZ 1957, 110). Természetesen leegyszerűsített formákban. Szombathelyen eddig előkerült és publikált női mellképes gyűrűkön Domitia, Matidia és Flaviuskori frizurák leegyszerűsített formáit ismerjük fel (SPRINCZ 1957, 110, MÓCSY 1954, 168. 14. sír, P. BUÓCZ 1960, 74-75, 2-3. sz.). A mi esetünkben nem állíthatjuk, hogy a romkerti női fej borostyánkő gyűrűhöz tartozott volna, bár mérete megengedné ezt. Gyűrűtesthez illeszkedő felületet nem találunk rajta. Női borostyánkő fejünk frizurája, sőt a kontya teljesen szabadon áll; holott a tarkórésznél szoktak a gyűrű felületéhez ízesülni. Kagylós törés látszik nyakának végén. Talán valamilyen dísztárgyhoz tartozott, vagy megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy önálló kisplasztika lehetett. Ez utóbbira enged következtetni az arc kidolgozása és a nyakának aszimmetrikus vonala. Megállapítható, hogy a fej kissé a bal váll felé hajlik. Savariaban a már korábban felhozott mellképes gyűrűk mellett előfordultak simára csiszolt és ferdén gerezdéit díszítésű borostyánkő gyűrűk. Nagyon kedves darab származik a Rumi úti kora római temetőből, egy hamvakat tartalmazó üvegurnából. A talpát nyalogató, fekvő kutyának még a nyakörvet is szépen kimunkálták (BUÓCZ 1960, 73-74 1. sz., 75. 3. sz., SPRINCZ 1957, 101102, 21. ábra, XIV t., MÓCSY 1954, 168. 14. sír). A szombathelyi Királyi Bölcseleti Lyceum tanára, akadémikus, a kiváló matematikus BITNICTZ Lajos számtalan római régiséget gyűjtött össze, amit a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. Ezeket a savariai leleteket közölte a Tudományos Gyűjtemény hasábjain. A Szombathelyen kiásott régiségek között sorolja fel „a sárga gyantából faragott különbféle ábrázolatok"-at. „Leveles tölgyág, a levelek alatt valamely gyermeki fő látszik". Megemlíti a „mellesztett lud"-at a hallal. Több kisebb-nagyobb gyűrű, a kő helyett kiemelt ábrázolatok vágynak, „ mint asszonyi fő, nyúl, s macska... néhány gyöngy formára készült s rézdrótra vont darabocskák, egy так formára kimetszett darab - több nagyobb és kisebb darabok minden ábrázolat nélkül, - egy emberi fő, homlokát pántlika vagy kötő környékén, mell bokrosán összvekötve jobb fülénél az ábrázolatra lelógg, fülei szembetűnők, épen nagyok, szakállya hosszú, hátulja lapos és hátra felé mind a két füle mellett által lyukasztott " (BITNITZ 1821, 30-31). Később HAMPEL publikálta azokat a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő savariai borostyánkő faragványokat, amelyek a Bitnitz és Farkas gyűjteményekkel kerültek a múzeum tulajdonába (HAMPEL 1898, 86-88). Ezek között vöröses áttetsző borostyánkőből faragott hengeren bő ruházatú, fiatal női alakokat borostyánleveles inda választ el egymástól. Borostyánkőből készült késnyelét párduc protomé alkotja. Szerették a csendéletet megörökítő borostyánkő tárgyakat. Vörös, átlátszatlan kagylón delfinek úszkálnak. Átlátszatlan sárga darabon kopasztott liba mellé halat helyeztek el ellentétesen „gyűrűből női fej felemelkedő magas hajdísszel". 40